.svg)
2017. február
Három napja zúg a fejem.
Nem látjátok odalenn a hullámzó tömeget?
Ahogy az arcok élettelien ránganak e hibrid haragban,
s az ónos eső visszapattanása az égő pórusokon
sistereg.
Hogy kibírjuk-e, nem kérdés.
A terek elfoglalása nem akkora kihasználás,
mint amit egy tollvonással és két füttyszóval
el lehet érni.
Ez nem az a fütty, amivel a pásztor
hűséges kutyáját hívja –
nem is az, amivel az úszómester
rendre utasít.
Füttyszóval megfullasztani egy országot.
A kormányépület falaiban
telelő legyek mozdulnak,
valaki a tömegben kezét a fülére teszi.
Benne lüktet a zavaros igazság nyákja,
vérrel kevert sperma és takony,
egy penészes, leporolt, rég elfeledett –
kiválasztott. Mintha az elválasztással
közösködne.
Nem füttyszó kérdése.
Ugrálunk, ahogy forgatják a kötelet –
kifeszítve ez is akadály.
Mintha a hullámzó tömeg, ha egyszerre fogná be füleit,
meghallaná a kormányépület falában telelő legyek
fáradt zümmögését.
A szavak értelmezhetetlenül leperegnek a vakolattal.
Az emelvényen álló báb barázdált arcán megcsillan a rettenet,
ocsmányan dörgő füttyszó, hullámzó tömeg,
fagyott legyek tompa puffanása a Győzelem tér kásás haván.
A bábok szájából értelmezhetetlen a légyzümmögés.
Sánta Miriám 1993-ban született Kolozsváron, a BBTE magyar szakán mesterizik másodéven, és nem csak szubkultúrákkal foglalkozik.
