.svg)
Marius Tabacu emlékére
Most aztán csodálkozhatnak,
hová tűntél,
– tudod, kikről beszélek –,
tegnap még lehallgatták
szívverésed,
kottába rendeződtek
a szívhangok a dossziédban;
ha egyszer kikéred,
lejátszhatod,
ott a közeledben
egy gazdátlan filharmónium.
– Acţiunea „Moarte”,
mi ez már megint?!
– üvöltött az ezredes –
kicsúszik a markunkból,
azonnal állítsatok rá
egy túlvilági ügynököt!
Azóta, mint kozmikus vérerek
burjánzanak
a nemlét falán átcsápoló
lehallgató kábelek.
Nem törődsz velük,
csak mosolyogsz,
különben is
rengeteg a dolgod,
köt megbízatásod:
életed fordítod máslétre.
De ha néha szünetet tartasz,
velünk vagy megint,
nagyokat konspirálunk a hiány
lüktető morzejelein.
