.svg)
Horváth Imre négysorosaira
Intés
Hajlong az ág, szárnyat bont egy madár –
a láthatáron kajla felleg ül.
Öröm és bánat hajladozva jár,
apad és árad, borul és derül.
Tengerszem
A föld tükrével kémleli az ég
nappalait és holdas éjszakáit –
körös-körül fenyőillatú lég
a pillanatban megmártózni csábít.
Az idő könyvében
Lapozz, lapozz – tágul képzelt tered,
a világ minden kis zugát eléred.
Forrásod ez, félelmes tengered,
a tudás olthatatlan szomja éget.
Biztatás
Ne félj, magadból utolsó te vagy –
első és egyetlen szintúgy, ne félj.
Lélegzet elfogy, szívverés kihagy,
csobbansz, és elsimul a sűrű éj.
Csillagok
A sorskerék szikrázó szögei
sötét időn a messzi csillagok.
Hiába jő a köd elönteni
rajzolatuk – mind makacsul ragyog.
A Boldogság
Felizzik, aztán elalszik korán –
fölszáll a füst, a gyertyaláng kilobban.
Homály borong az elsüllyedt szobán,
egér motoszkál egy hideg sarokban.
Torony
Küzdelmesen haladsz az ég felé –
rakod magad magadra, nő a tornyod.
A halált, anélkül, hogy sejtené,
méhedben győztesen kihordod.
