Beletenyerelnek (versek)

Beletenyerelnek

A gének és a

transzgenerációs traumák

beletenyerelnek az ember életébe

ezek fogják a ceruzámat holott

elődeim nem írtak nem olvastak

jóformán semmit

esetleg csak aláírtak valamit vagy

rányomták nyomdafestékes ujjbegyüket

a papírra amit elejükbe toltak a tologatók

kérés szerződés belépési nyilatkozat stb.

a múlt

mindegyre beletenyerel a jelenbe

az életembe a lecsóba beleköpik a levesembe

az ősök tovább élnek bennem

a gyermekkoromban ők gyermekeskedtek

ők viselkedtek bennem állandóan

és továbbra is bennem ólálkodnak

lám most is jelen vannak a vénségemben

ami már csupán egy elhagyott rozoga csűr

amelyben kísértetek randalíroznak

ezért nyöszörgöm éjszaka az ágyban

valami rosszat álmodtál megint szól át

a feleségem a másik szobából és biztat

„Kelj fel és járkálj Lázár!”

a gének

a transzgenerációs traumák

dolgoznak bennem is

a folytonosság jegyében

beletenyerelnek az álmaimba

beletenyerelnek a lecsóba

beleköpnek a levesembe

és ha ezt sokáig gyakorolják

mérget veszek rá hogy

nem lesz jó vége

hanem szól a feleségem

a túlsó szobából vegyél be altatót

fordulj a másik oldaladra

és aludjál mint a tej

Árnyékvető

Nézem az árnyékomat

mutatja mennyi az idő

akárcsak a templom tornyán

a napóra

árnyékvető vagyok én is

járkáló Giacometti-szobor

a Nap és a Föld viszonylatában

valami bizonyosság valami tényező

a Naprendszerben

akár elégedettséggel is eltölthet ez

addig amíg be nem tesznek a föld alá

ahol már nem lehetek árnyékvető többé

de marad legalább belőlem még

hetvenkilónyi anyag holmi

újrahasznosítási lehetőséggel

Isten segedelmével

vagyis még

maradnak esélyei a testnek

de mit szóljunk a lelépő lélekről

amely elindul a maga titokzatos

kiváltságos útján valahová

hogy hová és meddig jut el

mi lesz belőle milyen karriert fut be

a túlvilágon amely valami

korlátolt felelősségű társaság

valami transzcendens

valami metafizikai izé –

nem nagyon tudok

belelátni a lélek jövőjébe

a jelenlegi képzettségemmel

a jelenlegi felkészültségemmel

a legújabb szemüvegemmel

sem tudok tiszta képet alkotni

persze a szürkehályog eltávolításával

javulni fog a látásom mondotta az orvos

de még ráérek műtetni mondotta

amíg még látom az árnyékomat

amíg még látom az árnyékomat

amíg még kísér az árnyékom

nem vonhatom kétségbe jelenlétemet

a Földön az északi féltekén

a Naprendszerben a halandók között

akiket ugyancsak kísér az árnyékuk

akik ugyancsak árnyékvetőkként

tüsténkednek tevékenykednek

viszont néha a karórájukra pillantanak

mint civilizációs vívmányra

ami hasznára válik az embernek

különösen akkor amikor a Nap

nem kel fel már többé –

‍