Claudiu Komartin versei

Toró Attila: Székely préri

Album

Cosminnak

Sorra fotózkodunk

haldoklókkal és újszülöttekkel

megpróbáljuk megvédeni a napot a gyarmatosítás

veszélyétől a felemésztés és kivonulás általi

fajmegmentők militáns hordáival

az erős italoktól

körülöttünk egyre gyakrabban

köröznek kiéhezett kis vadak

várják hogy valami nekik is jusson

az összes szeretetlenek lakomájából

előre megfontoljuk az álommal való találkozást

megzörgetjük kicsit

egyszerű hangszereinket

a szabadsággal és gammasugarakkal

tömött fák árnyékában

már nem vagyunk szépek

már nem vagyunk álmodozók

elkezdhetnénk

végre élni írni vagy

tökéletes páciensei lenni egy

ősznek ahol meg fog halni még

egy jégesőtől megvert rigó

és születni fog délen egy tevekölyök is

amiről majd megpróbálunk gondoskodni felnevelni

hogy később áthúzhassuk a tű fokán

amikor a tű elközeleg

és hallani fogjuk zörgető és dédelgető hangját

ahogy nevünkön nevez

ahogy hívogatja csontjainkat

valamivel közelebb

1. július 24.

(24 iulie 2018)

nyár, puffadt és változó

nyár, esővel teli, szelíd halottakkal, ahogy masszív

támadásra készülnek a pompa ellen

amit mégsem érhet el egyikünk sem, bármilyen hevesen is

dolgoznánk a sötétben ezen

nyár, tüzekkel teli, túlzsúfolt mészárszékekkel

intubált apákkal, hegedűk fiaival és képekkel, amiket az elméd mutat

és vigyázó hangon rádparancsol: „Nyelj!”

nyár, mint egy öreg, rossz költőnő

aki még szeretne faszt, de szégyellne

ellentmondani a tankönyveknek –

nem vinnélek el újra

o d a a d l a k b á r m i é r t

Pszicicus és a csodálatos kő

(Psihicel şi lespedea minunată)

Mi hallszik ki a mész alól,

eleven gyerekek?

– Az én négy országban ismert,

gyönyörű elmém.

Mi hallszik ki, mint jég alól,

e mész alól?

– Az én elmém, mely veletek akar

nevetni és énekelni,

Gyöngélkedő polip köszönt

a tenger aljából.

Palló akarna lenni újra,

Közte és a világ között, most, hogy mindent

szenvedés és zűrzavar takar.

Ki visít hiába

a mész alól?

noche madrileña

gyere végezzünk el egy egyszerű gyakorlatot

és gondoljuk azt egy pillanatra hogy

bármennyire valódinak tűnnének is

mindezek a filmek velünk

csak folyékony álmok mind

(nehéz embernek lenni tanít meg rá

egy helyi misztikus miközben

valami gőzt fúj az

óvatlan hold fölé)

mindegyik szemben egy homokóra

amelyre gondolhatunk

mágikusan

vagy csak ha tiszteletben tartjuk a bennszülöttek

elismert elméleteit

az átjárásról

és a felszabadító korlátokról

vannak fák amelyek pont most

csak belül nőnek csak

az eltakaró foszforeszcenciában

végükön nedvességgel

és magvak amikből új szemhéjak nőnek

nem tudnak ők semmit

arról hogy mit torzítottam el

a mai napig tudatlanságból

vannak fák amelyeknek még

gyökerük sincs láttam egyik éjjel

miközben a barátommal egy fekete

bőrkanapét cipeltünk

egyik odúból a másikba

aztán lihegve leültünk

pihentünk kicsit

kibontva a fényben amit

folyton megtört a nővér arca

és újrakezdtük a mászást

úsztunk a fű hullámai közt

az eltakaró foszforeszcenciában

HORVÁTH BENJI fordításai

Claudiu Komartin 1983-ban született Bukarestben. Költő, műfordító, a Poesis Internațional folyóirat főszerkesztője, több fontos díj kitüntetettje, hét verseskötet szerzője, kötetei jelentek meg német, szerb, török és bolgár fordításban is. Itt közölt versei a 2021-ben Autoportret in flama de sudură címmel megjelent kötetből valók.

‍