.svg)
De most aztán: lakat! Már elég! –
nyilazza baljós egekig bőszen
gyilkos fényű villámait a király.
– Hányan is voltak? ... Voltaképpen.
Végül is? ! Tudni akarom!
Ötszázan, Sire... – törli a sárga
földhöz gyöngyöző homlokát,
hétrét gyötörve tömött derekát,
kötél rémétől ájuldozva,
a lordmajor… –
Plusz-mínusz tíz…
Nem is oly rémes. Ki lehet bírni, és
– tűnjék bár ridegnek isteni lelkem –
túl lehet, túl kell, túl illik lépni rajt’.
De már AZT, hogy „légy szárnya bent,
se künn nem hallatik…”…
– Ki Vagyok Én? ! , kérdem mindörökre – –
Azt az egyet sehogy se tűrhetem!
Üvöltök.Eduárd.
