Esszé (vers Karácsonyi Zsolt fordításában)

(Eseu)

1

Fesd meg táncosnők testén az izzadságcseppet,

írj, mint a zsoltárszerző, kit az idők feledtek,

egész poémát csupa a betűvel,

melyet a többi betűk körbevettek.

Írd meg újra összes versedet,

a napcsíkokat szavak nyomára helyezd át,

te pedig haladj egyik szótól a másikig,

ahogy a láng éri gyertya után a gyertyát.

2

Fenséges címet választanék,

minden szót, minden vesszőt átsimogtatva.

Fennhangon olvasnám e verset odakinn –

havazások fényeiben.

3

Tűnnek, mozognak, Uram, mint

a vonalak, a mélyülő ködös homályban,

amelyen túl nem léteznek szavak,

s csak a jelentés hisz a folytatásban.

Kifejtetlen marad az eszme,

csak az örök vércseppek izzanak,

elpazarolt szavakból áll a vers,

és elpazarolt versek a szavak.

4

Költők írnak verset az olvasóteremben,

a harcmezőkön a költők saját vérükkel

írják a verset: a megénekelt erdők

belőlük növekednek.

Máglyára emelt költő, saját könyveiből

rakva a máglya – emlékszem rá,

én, aki most

saját versemet olvasom idegen sávban.

5

Hosszú költeményt írni,

ritkítva a vers szavait,

írva szaporítani lapoknak

fénysorait!

Órányi időben állnak a percek –

a f-o-g-a-d-a-l-m-a-k,

mint rothadó gyümölcsben

tiszta magvak.

A levél alig tartja

magát

agyagon járva

csak a tekintetedtől

rezdülne az ága.

Föléje terül

fényeknek szárnya,

a nyárfasor a szélben

törzseit rázza.

Tiszta, örök Esthajnalcsillag

tűnik fel az égen.

A vers pedig

 szentséges erdő

a növény és a virág közti térben.

A füst közepén madár nyoma,

ami lassan már eltűnik,

hajszál csupán, egy fénysugár,

mitől a szablya eltörik.

6.

Óh, betűk, ti mindig díszessé formáljátok

a szót,

ahogy szertehajítom önmagam, ím,

egy hosszú mondat után, amelyben

egyszerre jutnak szóhoz betűim!

R – mássalhangzó király… Kétszer írom le

ezt a betűt, – homokra, égre,

lapokra,

egyszer a gyűlöletért,

kétszer szerelembe ragyogva.

7

Könnycseppen át tekintek dolgaimra,

e nagyítón át egészen óriásak –

ím a levelek, íme a mezők,

ahogy a végtelenjük árad.

Ezek a levelek, ezek a mezők

telítik jonhom, lelkemet;

nem a megtörtént dolgokat zengem,

csak mire vártam, hogy megtörténjenek.

KARÁCSONYI ZSOLT fordítása

‍