Feljegyzések

Walter Friedrich: Lovasok, 1981

(Miként az Isten…)

Elhátráltam már a falig.

Feltartott kezekkel állingálok,

mintha még bármire is várnék.

Néha elbóbiskolok,

mint hámban a lovak,

s miként az Isten is szokott.

(Jelentés)

A tegnap is

boldog voltam,

megállás nélkül

hajnaltól estelig.

Holnap is

boldog leszek,

megállás nélkül

hajnaltól estelig.

Ámde! Kegyes

hozzám az Úr:

Ma végre

szabadnapos vagyok.

(Utóirat egy nemzedékhez)

Volhattunk mi ugyan, barátaim,

a harmadik, a legkisebbik fiú,

túl a vaserdőn, rézerdőn,

túl az üveghegyen s az Óperencián

sem a szépséges királyleány,

sem a felekirályság

nem jutott ki nekünk,

csak folyvást ugyanaz a hétfejű,

szörnyszülött jelen idő,

a rohadt életbe, barátaim,

a rohadt életbe!…

(Mint Jézus…)

Átleskelődtem a jövőbe.

Sehol senkit nem láttam,

csak az Istent.

Ott álldogált egymagában,

mint Jézus Pilátus előtt.

(Az élet peremén…)

Az élet peremén,

ahol lakom,

minden kerek, csodás!

Tavasz van, nyár, ősz, tél,

egyre megy:

minden nap jár a Mikulás.

Kisuvickolva izgul szívem,

mint kis cipőm is hajdanán,

s pottyangat belé sült galamb,

és lepkeszárny és sült banán,

s naná, hogy arany alma is

és hamuban sült cipó –

Tapsikol bennem boldogan

a sok, gyerekkori cipő.

‍