Formabontás, avagy a repülő kardigán esete
XXXVI. ÉVFOLYAM 2025. 12. (914.) SZÁM – JÚNIUS 25.
(test, szakadék)
valami borzalmas Pink Floyd-cover szól a taxiban.
virtuális szénaboglyák mellett haladunk el.
a sofőr szerint van reménye a skandináv termőföldeknek.
ott lakik, ahol denevérek döglenek
és a fémpénzt valami új kémiai elemként mérik.
a sofőr apolitikus, természetbarát. csak az égő cigarettám
felett van hatalmam, mondja. a sofőr szája meg-megrándul,
akár egy alvó behemóté. és az öregedés sem érdekel, mondja.
alkata: kampányidőszakban startoló, félbehagyott autópálya.
(beep)
sok mindent elvettem már előre magamtól
megraboltam kiraboltam
kizsákmányoltam magam
előre egy évre tíz évre vagy pár évtizedre
mi marad
valami buta szöveg
hogy ez most nagyon rossz nagyon fájdalmas
rossz gombot nyomkodok egy liftben
(ómen)
Hölgyeim és Uraim!
Délután 5-kor már ding-ding-ding.
Ez még nem színház.
A basszusgitáros szólaljon fel először!
Beszéljen a szájával. Ujjait kicsavarozták,
csontból csavarok. Lehet-e valami izgalmasabb
a pályatévesztésnél? Nézzünk-
lássunk.
(tegnap)
tegnap kint jártam Bréda sírjánál,
nem találtam meg.
(ugye te sem látod az életed végét, barátom?)
létezik egy végkifejlet, léteznie kell
egy csökönyös tornasornak. gyaloglás a benzinkútig,
jézus mennybemenetele. lát, fényképez, lát,
fényképez. s a gyomorban kibogozhatatlan cipőfűzők.
(beep)
sok mindent elvettünk már előre magunktól
megraboltuk kiraboltuk
kizsákmányoltuk magunk
előre tíz évre pár évtizedre vagy évszázadra
mi marad
valami buta szöveg
hogy ez most nagyon rossz nagyon fájdalmas
rossz gombot nyomkodunk egy liftben
(most mit mondhatnál)
formát márpedig nem lehet bontani, legfeljebb anyagot.
mindenkiről van egy felvétel, amin széttépi bandás pólóját
a rockerkorszakából, és be kell látni,
ennél semmi életbevágóbbat nem tehet az ember.
(kolozsvári galamb)
mérhető-e kilogrammban
a halál súlya kezed alatt
ahogy szemeteszsákot veszel
és csak az a nejlonréteg választja el
a madár testét és a két kezed
mérhető-e kilogrammban
az újfajta anyag mint például egy szerető kardigánja
szétszórt ruhák egy üres lakásban
vagy a borzasztó gondolat
hogy ami ledől az felépül és ami felépül
az felépül megint
persze hülyeség ez az egész de már
hideg van kicsi szél is fúj
fel kell venni azt a kardigánt
és meg kell keresnünk otthonunk
nem épp parányi sötétben
kitapogatva házunk falát meg a boltíves kaput
mert a közvilágítás ma ismét szünetel
és a békák a parton sürgetőleg brekegnek