Hangfogoly

Csehy Zoltán SM-bőrszerkóban ül helikopterének pilótafülkéjében, fejhallgatóval Puccini sikolyára fülel. A Zeusz-gép szitakötőszárnyainak csattogása aláfesti a hegedűk visnyogását. Minden egyes jelzős szerkezet hallatlan forma, melynek arcrongáló arroganciájából primitív fasizmusok nyílnak. Puccini pucsít, kiszellenti édes trilláit, és puncsot nyalogat, puccsról ábrándozik. Hatalomváltó giccs, Stockhausen Puccinin lovagol, ki érti ezt. Ki érti Stockhausen kínzásra és csókra hangszerelt Helikopter-­kvartettjét. Én sem. Főnevek potyognak könnyzacskóimból, heréim billiárdgolyóként koccannak össze, sorsom csillagai a szabálytalan nyelvtan kozmoszában.

Csehy pedig vigyorog, meg kell harcolnotok értem, skandálja, meg kell harcolnotok minden egyes kudarcért, a megértés blöffjéért, és lesz, aki nem kap belőlem, mert a kielégülés nem demokratikus, a kielégülés nem kommunizmus, a kielégülés a másikról visszapattanó fasizmus. Zaj, zaj, zaj, zaj, a demokrácia zaja, a kommunizmus zaja, a fasizmus zaja, a zaj test, a zaj grammatika, a zaj mitológia, jambikus kalapácsütés, a zaj, a zaj, a zaj anarché. Nem szabadulok, nem szabadulsz, nem akarok megszabadulni a testtől, épphogy a testen keresztül akarom a zaj extázisát. Csehy pedig vigyorog, vigyorog a hexameter makkjára, majd forró rondót varázsol ki belőle. Hová lesz az út? Mennyből az angyal. Mennyiből? És van elég üzemanyag a tartályban? Jarman vigyorog a színpompás kertjében, minden virág gázálarcot húz, a háttérben retorikai atomerőmű. Fojtogató részletgazdagságban rejlik – a természet? Vidám enyészet. Mikor jössz? Öt perc, és befejezem. Nem hiszem el.

‍

Csehy Zoltán: Fogli d’album. Kalligram, 2023, Budapest.

‍