Hokipunkok – helyszíni utópiák

Hokipunkok

             Márton Evelin kérésére

Kulcsszavak: sárkánybébi, punk, kulcs

A parkhokipálya felőli részét összeszarják a sárkánybébik. Ha futó vagy, kerüld elezt a helyet, bűzlik, s elrontja a légzést. De ha punk vagy, itt,a hokipálya sötét és baljós felén találod a hátsó ajtót. Hokipunkokgyülekezőhelye ez, a kulcsot Foki Prätzel, a cyberszász kapus őrzi.Éjjel 2-kor, miután abbahagyják a sárkánybébik az összekakálást,hokifelszerelésében áttrattyog az ajtóhoz, és nyitva felejti. Jönnek anojrománok, a dízeldánok és a turmagyarok, mert ilyen megalopolisz ez,ahol a hoki a punkoké, ahol sok szcéna forog, de a hoki összeköti őket, főlegazért, mert illegális, mert a jég az olyan jó hűvös, hogy beállsz tőle, jórajta siklani, gólokat lőni, s felsercenteni korcsolyád élével. De ahokipunkok még jobban szeretik a kapufát, mert mekkorát csattan az!S annál még jobban, amikor meglövik a plexit, mert mekkorát csattan az!De még jobban, ha élvezetes a játék, a levegő megtelik hűvösséggel,mert milyen jó olyankor megvakarni a robotkéz tövét!

A krajovaigyártmányú bokák nem a legjobbak a hirtelen kanyarokhoz, jaj annak ahokipunknak, akinek nem futja bécsire! Gigi „el bebedragon” Puiu mezőnyjátékosikarrierje emiatt lett rövid, nem flesselgetett sokat a jégen, kiszorult anézőtérre, s alig várja, hogy a titánpukk törje át a plexit,s tojpassza be szemprotézisét, hogy annyi évnyi hokihiány után újraérezhessen fájdalmat, érezhesse, ahogy szemprotézise bennebb nyomódik,s megnyom ott bent valamit, ami beindítja a neuronokat. Ilyenkor újraátértékelődik el bebedragonban, hogy mit jelent embernek lenni,s fájdalmában magára pisil, majd arra gondol, hogy mennyire, de mennyirejó lenne sárkány lenni.

Moebius és Naruto

             Sipos Berta kérésére

Kulcsszavak: indalétrák s függőhidak, élőlények köztitelepátia, világ királynői, felhőkereskedelem

Moebius és Narutoegy nagy hasadék szélén állt. A szél erősen fújt, nem hallatszott, ahogy akereskedni készülő kargogenovéze hajók fölöttük 3-4 kilométerrel magukbaszívják a vízben gazdag felhőket.

– Mi lesz így,Naruto? Hasadékjaink felett függőhidak szoktak feszülni, falaikon indalétrák,mi lesz így velünk, metashinobi, hogyan jutunk át az ősi utak nélkül?

– Ne aggódj,Moebius, hol a lelked, te technokartográfus, eladtad egy pohár vízért afelhőkereskedőknek? Bízz a hangban, a szél süvítésében, ha szárnyatkérünk, szárny adatik, ülj le, amíg dolgozok.

– Ezekben azerdőkben, bátor Naruto, sok kétcsövű csókány fészkel, hívd ide őket,metashinobi, múltad segíthet, beszélj velük szó nélkül, használd őket hálanélkül, gyakoroljad ősi átkod.

Amíg Narutoprotoráolvasásokat mormolt, s kezével a világ királynőinek mindent áthatóhaját fonta, Moebius hátranézett, a hatalmas fotonfenyők ragyogó törzsére,s eszébe jutott a régi mesék sötét erdeje, s hálát adott, mertmennyire rossz lenne sötétben, távol az egek fényétől, távol a zúgó hajóktól,bent egy sötét erdőben, ahol nincs egy foton se, ami nyugtot adhatna, nincs egylétra sem, amin el lehetne jutni a felhőkereskedőkhöz. Hálát adott, s aztérezte, kéne erről énekelni.

‍