.svg)
Erdélyi Szép Szó 2026. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2026.
Az antológia köztudottan valamilyen közös szempont szerint összeválogatott művek gyűjteménye. Ezúttal az általános követelményt erdélyi szerzők 2025-ben megjelent írásai jelentik. A 2026-os Erdélyi Szép Szó – huszonöt darabot számláló elődeihez hasonlóan – igazi demokratikus kiadvány, amelyben jól megfér egymás mellett vers, próza, nekrológ, esszé és recenzió is. Nincs semmiféle rangsorolás. A szerzők ábécérendben sorakoznak a könyvben. A szerkesztő munkáját talán valamennyire megkönnyítette az a tény, hogy a maga során különböző, bizonyos ranggal bíró nyomtatott vagy virtuális irodalmi lapokban megjelent írásokat hozott egy fedél alá. Természetesen így is bőven akadt olvasni- és rostálnivaló.
Érdemes a szent tudatlanság irigyelhető állapotából szemlélni ezt a kiadványt, amelyben ily módon erdélyi szerzőink szép harmóniában férnek meg egymás mellett. A névsort alaposabban megvizsgálva látható, hogy különböző korosztályok képviselői jutottak szóhoz. És ha már szó került az ábécérendről, beszélhetünk a számok logikája szerinti sorakozóról is. Huszonhárom éves kortól nyolcvanhárom évig terjedő skálán mozognak a szerzők. Közülük néhányukról elmondható, hogy úgymond csak „másodlagosan” tollforgatók, hiszen mindennapi kenyerüket nem az irodalommal keresik meg. Az alkotók közt vannak olyanok, akik ha többet egy sort sem vetnének papírra, az irodalmi nagykönyvbe már akkor is beírták volna magukat. Mások jócskán a sűrűjében járnak, vagy éppen pályájuk első szakaszát építik, de teljesen kezdővel nem találkozni ezeken az oldalakon. Vagyis mindannyian bizonyítottak már.
Az írások színvonalának szemrevételezése, kritikai megközelítése egy másfajta, más terjedelmű elemzésnek képezi a tárgyát, ugyanis azt a típusú munkát példákkal kellene alátámasztani. Ez viszont csupán egy fülszöveg, melynek nem titkolt célja többek közt irodalmunk népszerűsítése. Annyi azonban megjegyezhető, hogy ismételten kiderült, a tehetség nem korhoz kötött, és nem feltétlenül azzal egyenesen arányos. Másrészt viszont az erre az összképre jellemző sokszínű szemléletmód kedvező portrét fest betűvetőink tevékenységéről.
Noha az nem derül ki, hogy a szerkesztő, Lövétei Lázár László milyen elvek alapján állította össze a kötetet, a végső kép az ő ízlését (is) tükrözi, melyhez terjedelmi korlátok is adódnak. Tehát az egyéb kritériumoknak megfelelő, de itt nem olvasható alkotások között egész biztosan vannak a nyomdafestéket látottakkal egyenértékű írások. A szerzők vágya többnyire a bizonyosság, de nekünk, olvasóknak – és az erdélyi magyar irodalomnak is – tulajdonképpen addig jó, amíg egy szerkesztő, könyvkiadó a jó minőségű bőség zavarával küzd.
