Ötven év, tizenöt finn lektor

Ünnepek tagolják életünket, megszakítják mindennapjaink egyformaságát, megszokottságát, olykor éppen fásultságát. Az ünneplés közösségi rítusának részesei együtt idéznek fel valamit, ami már a múlté, de az emlékezetben nyomot hagyott. Az ünneplés ily módon a múlthoz való viszonyunk egyik formája, és a hagyományban való jelenlétünket konkretizálja. Ugyanakkor a jelen síkján is összeköti az ünneplés szertartásában részt vevőket, erősítve az együvé tartozás tudatát és örömét.

A Babeş–Bolyai Tudományegyetem finn szakán közösségi ünnepet ültünk 2025. november 14-én, a Finn Lektorátus 50. évfordulóját. Egyetemünk az egyetlen olyan felsőfokú oktatási intézmény Romániában, ahol finn nyelvet és irodalmat lehet szakként (alapképzésen és mesteri szinten) tanulni, de a finn oktatás, pontosabban a finn nyelv, irodalom és művelődéstörténet, valamint a finnugor nyelvtudomány és néprajz tanítása 1886-ig vezethető vissza. Hosszabb történelmi távlatban egy fél évszázad nem tűnik túl soknak, egy intézmény történetében viszont jelentős időszaknak számít. 1974-ben, a finn és a román állam közötti egyezmény alapján hozták létre Turkuban a román nyelvi, Kolozsváron pedig a finn nyelvi lektorátust, amely 1975-ben kezdte el tevékenységét, és azóta is működik. Tizenöt finnországi lektor dolgozott nálunk megszakítás nélkül: Irmeli Kniivilä, Minna Savela, Anja Haaparanta, Eira Penttinen, Sanna Manner, Kirsi Seppänen, Hanna Pakarinen, Outi Kultalahti, Rigina Ajanki-Forslund, Maria Frick, Maija Mustonen, Esa-Jussi Salminen, Anja Keränen, Kirsi Podschivalow és Karoliina Salo. Ők „a mi finnjeink”, beépültek életünkbe. Akik csak tehetik, visszatérnek Kolozsvárra, hogy újra és újra találkozhassanak volt tanítványaikkal és barátaikkal, hogy újra láthassák azokat a helyeket, amelyek éveken keresztül otthont adtak nekik. Az emlékek felelevenítésével a finn lektorok továbbra is részei maradnak annak a kulturális vérkeringésnek, amelyből sokat gazdagodtak, és amelyhez ők maguk is bőven hozzáadtak.

Szakmailag nagyon sokat jelentett a finn lektorok munkája nálunk. Az anyanyelvű oktató teljesen másképp tudja átadni tanítványainak a nyelvet és kultúrát, s hitelesen közvetít egy olyan világot, amely nagyon is távol állhat saját mindennapjainktól, és amelynek tükrében épp emiatt jobban megérthetjük magunkat. Emberileg is felmérhetetlenül sokat kaptunk egymástól, közöttünk éltek, figyeltünk egymásra, erőt és biztatást adtunk egymásnak. És visszajönnek még, remélhetőleg minél többször, hogy együtt ünnepelhessük, ami összeköt minket.

‍