.svg)
Június 26-án a Bulgakov Irodalmi Kávéház teraszán az időjárás mediterrán vidékeket idézett, de annál hűvösebb, máramarosi tájakra kalauzolt bennünket a cipszer származású, német anyanyelve mellett magyarul és románul is beszélő Thomas Perle prózavilága. A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében a jelenlévők találkozhattak a mentünk mert mindenki ment. szerzőjével, valamint a könyv fordítójával, Szenkovics Enikővel. A beszélgetést Jakabházi Réka vezette.
Perle már háromszor járt Kolozsváron, de ez az első alkalom, hogy magyarra fordított kötetét mutatja be. 1987-ben született Felsővisón, ahonnan négyéves korában vándorolt ki családjával. Erre reflektál a címadó novella is, ugyanis a felbolydult világ irányvesztettségének élménye képezi gyerekkori emlékeinek és írásművészetének keménymagját. Az elbizonytalanodott lét nyitottá teszi az embert a határhelyzetekre: a kötet rövidprózáit olvasva az idegen országban való felnövés és a halál egzisztenciális kérdéseivel szembesülünk, amelyek hatására maga az identitás is elbizonytalanodik – a romániai németek sorsát feldolgozó írások visszatérő motívumai ezek. Szenkovics Enikő bevallja, hogy érzelmi megterheltségük ellenére is vonzza ez a tragikus felhangú irodalmi korpusz. Perle prózájában a különleges fénytörésbe állított téma és a stílus ragadta magával. A kezdeti fejezetek autobiografikussága a könyvben előrehaladva oldódik és vegyül fikciós elemekkel.
Az elsőként felolvasott novella az 1989-es karácsonyt örökíti meg, amikor az egész ország figyelemmel követte a tévében a forradalmat a kiüresedett politikai műsor helyett. „Értetek sírok”, mondja az anya, akit értetlenül néznek ezért a gyerekei. A másodikként megszólaltatott novella a magyar fordítás borítójára is rátelepedett mackóról szól. Bodor Ádámot idéző jelenet, ahogy a gépkocsi motorháztetőjén ülő medve egy órán át rettegésben tartja az utasokat. A humor afféle szelep, amely segít a nehéz dolgokat átélni, ezért létszükséglet egy diktatúrában, fogalmaz Perle. A magyar könyv borítója nemcsak koncepciójában üt el a német kiadás szovjet csillagot idéző, ám a demokratikus Európára utaló kék színnel áttört motívumától: Gyöngy Thomas Perle szerepel az író neveként, ugyanis mint kiderül, a Perle csak később felvett művésznév.
A történetekben erős anyafigurák ellenpontozzák a gyenge férfikaraktereket, ami nem véletlen: Perle elmondása szerint kisöccsei gyermekkorukban meghaltak, így egyedüli gyermekként erős nők között nőtt fel. Egy régebbi művében, a Kárpátfoltokban (Karpatenflecken) is három markáns női szereplő életén keresztül követi végig a történelem változásait.
Az utoljára felolvasott novella szembesít az elmúlás visszavonhatatlanságával: a nagymama halála után az ismerős terekben lassan mindent belep a por, és a gyerekkora helyszínére visszatérő elbeszélő „a fészerben tűzifát gyűjt az elmúlt időkből”. Elcsukló hangon olvassák fel a novellát, előbb németül, majd magyarul is. A lendületes szöveggé összeálló mondatokban hangfoszlányok és a ropogós kalács íze sűrűsödnek.
Szokatlan kihívás elé állították a regény fordítóját a háromnyelvű, máramarosi világot megidéző, polifonikus elbeszélések. Szenkovics megoldást kellett találjon arra, hogy az eredeti szövegtestben idegennek ható magyar szavak jelentéstöbblete ne vesszen el fordításkor, így azok kurziválva kerültek be a szövegbe. Az alkotó lelkesen üdvözli a magyar kiadást – különleges együttműködés gyümölcsét tartja kezében az olvasó, hiszen ritka, hogy maga az író is lektorálja művének fordítását. Szenkovics Enikő szerint Perle alaposan átnézte a készülő magyar szöveget és lényeges javaslatokat is tett, ugyanakkor az eltérő kulturális színezetű fogalmak átültetését teljesen a fordítóra kellett bíznia – így lett a német szöveg conducătorjából magyar kondukátor.
Perle a közönségből érkező kérdésre válaszolva elárulja, hogy bár Bécsben él, nem szakadt el írásainak terepétől, és a hétvégén is hazalátogat szülővárosába. A romániai németek tragikus sorsa méltatlanul kevés irodalmi figyelmet kapott az utóbbi időben, ám az ehhez hasonló események reményre adnak okot, hiszen a kolozsvári olvasóközönség izgatottan várta haza a közös történelmi tapasztalatokat alulnézetből megíró Gyöngy Thomas Perlét.
