.svg)
November 27-én a Bulgakov Irodalmi Kávéházban mutatták be Lovász Krisztina legújabb, Az angol kés című kötetét. A Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent könyv apropóján a szerzővel Márton Evelin beszélgetett.
A nyitókérdés rögtön a címválasztásra irányult. A címadó angol kés egy létező evőeszköz: az írónő édesapjának kedvenc kése, amely minden családi étkezés elmaradhatatlan kelléke volt. Ez a tárgy olyannyira meghatározóvá vált Krisztina gyerekkorában, hogy a kötet legelső novelláját is eköré építette, egyfajta mitikus világot teremtve a mindennapi eszköz köré. Az emlék és a hozzá fűződő történet olyan erős alapot adott a könyvnek, hogy végül az egész kötet ezt a címet kapta. Érdekesség, hogy a korábbi, bánffyhunyadi bemutatón a résztvevők személyesen is megcsodálhatták az ominózus kést.
A beszélgetés során szóba került Lackfi János kreatívírás-kurzusa is. A szerző elmesélte, hogy rengeteget köszönhet a tanfolyamnak, ahol számos technikai fogást, mindenekelőtt a szövegek feszesebbé tételét és a felesleges részek elhúzását sajátította el. Sosem zárkózott el attól, hogy másoktól tanuljon, hiszen úgy véli, a tehetség mellett az írói eszköztárat is érdemes csiszolgatni.
A kötettől kissé eltávolodva a kolozsvári gyökerekre terelődött a szó. Bár az írónő a gyerekkorát Bánffyhunyadon töltötte, Kolozsváron született, és ez a közeg a mai napig meghatározó számára. Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári Kertészmérnöki Egyetemen kezdte, jelenleg pedig jogi területen dolgozik.
A beszélgetés közben Krisztina felolvasta a Meszelés című novelláját, amely édesapja egyik történetén alapul: annak idején szentkirályi diákokat küldtek a fák lemeszelésére. Ezt követően Márton Evelin a kötet szerkezetéről kérdezte a szerzőt. A könyv kilenc ciklusból áll, ám ezek nem egy előre rögzített koncepció mentén születtek. Ahogy a szövegek gyűltek, organikusan álltak össze egyetlen kötetté. Arra a kérdésre, hogy miért nem regény formátumot választott a kötetnek, a szerző elárulta, hogy egyelőre a rövidpróza világában mozog a legotthonosabban. Bár pályáját versírással kezdte, a családregény műfaját is szívesen kipróbálná, bár Grecsó Krisztián példáját látva némileg tart attól, hogyan fogadná a művet a szülőhelye.
A szerző képszerű nyelvezete egyértelműen a családi történetmesélésből fakad. Nagyapja a történeteket afféle mesébe hajló magasságokba emelve tálalta, így sosem lehetett tudni, hol ér véget a valóság és hol kezdődik a fikció. Később édesapja is hasonló, mesevilágba ágyazott stílusban adta tovább a múlt emlékeit. Az irodalom iránti elköteleződésében mindemellett óriási szerepe volt bánffyhunyadi magyartanárának, Bréda Ferencnek is. Ő hihetetlen energiával tanított: a diákokkal hexametereket elemeztek és Arany János-estet tartottak. Bréda bátorította a versírásra, ő közölte az első művét, és ő mutatta be a Korunk folyóiratnak is. A múltidézés kapcsán Evelin megemlítette, hogy a hónap szerzőjeként az írónő egy hétéves korában írt zsengéjét is megosztották a közösségi média felületein.
A beszélgetés során a sport is terítékre került. Krisztina bevallotta, hogy bár a futball szabályait (például a les fogalmát) a mai napig nem érti pontosan, a gyerekkori emlékek miatt nagyon szeret meccseket nézni. Viszont aktívan teniszezik, ami szintén ifjúkori emlékekhez kötődik. Irodalmi szempontból leginkább a játék öröme, a szabályok kerete, azok betartása vagy épp áthágása foglalkoztatja. Szövegeibe ezért is emel át gyakran kifejezéseket a tenisz szaknyelvéből.
Az est vége felé Márton Evelin az otthon mibenlétéről kérdezte az írónőt. Krisztina úgy fogalmazott, hogy ő igazából az úton van otthon. Gondolatát a kötet Koordináták című ciklusából származó két rövidprózával, a Hely és az Idő című írásokkal támasztotta alá. A bemutatót a közönség soraiból érkező kérdés zárta: Egyed Emese arra volt kíváncsi, honnan eredeztethető Krisztina sajátos nyelve. A szerző válaszában a képeket és a vizualitást jelölte meg írásmódja elsődleges forrásaként, kiemelve a családi, valamint a kalotaszegi történetek és élethelyzetek meghatározó szerepét.
