.svg)
Rostás-Péter István: Tetőterasz. Koinónia – Donát 160 Egyesület, 2025.
Íme egy könyv, amely olyan valakinek, aki nem hallott a szerzőről, illetve/vagy nincs tudomása egy másik, éterben terjedő Tetőteraszról, csupán a töredékét nyújtja a nagy egésznek. Egy nem létező egésznek, mert sohasem egész, estéről estére nő, terebélyesedik. Persze a kérdésben jártasnak sem tud többet nyújtani, mint amennyi ez a kötet, de az legalább fel van vértezve a háttérismerettel.
A kiadvány huszonkét beszélgetést tartalmaz, ami nem kevés egy interjúgyűjtemény esetében. Csakhogy ez a szám a valamiféle szerkesztői rostán fennmaradók csokra, amely több mint ezerhatszáz szövegből választatott ki. Ennek az ezerhatszáznak bármelyike bekerülhetett volna a kötetbe. Hogy milyen kritériumok alapján esett a választás éppen ezekre, a nyomdafestéket látottakra, arról egy, a már említett műsor különkiadásában beszélt részletesebben Rostás-Péter István, és amely visszahallgatható a rádió archívumából. De magában a kötetben is van erre egy rövid magyarázat.
A rendelkezésre álló anyagmennyiséghez képest karcsú megjelenése ellenére, a könyv közvetve ugyan, de rálátást enged az interjúsorozat mögött húzódó gigászi munkára. Ha számba vesszük, hogy itt a beszélgetőtárs rendre filológus, kutatóbiológus, képzőművész, sportember, művészettörténész, néprajzkutató, mesterszakács, földrajztanár és számos más mesterséget gyakorló ember, ahhoz, hogy valóban tartalmas beszélgetés szülessen, a kérdezőnek alaposan fel kell készülnie. És ha már szó volt a számszerűsíthető szövegmennyiségről, amelyből ez a maréknyi kiszakíttatott, akkor látható, hogy mennyivel kellene szorozni az egészet. Nap mint nap készülni egy újabb és újabb beszélgetésre, ahol a filológus végzettségű műsorvezetőnek nem árt, ha van fogalma a politikáról, számokról, szobrászatról, mikróbák világáról, kalligráfiáról és még ki tudja, hány szakmáról, melynek gyakorlója este meghívottként fog a szemközti mikrofon mögé ülni. A rádiózás tehát állandó tanulást jelent, ami az erős rostálás ellenére is jól érzékelhető ebből a kötetből.
A beszélgetések–interjúk 2016 és 2024 között születtek, de a kötetbe nem időrendi sorrendbe kerültek be. Mi több, habár a kérdezettek többnyire erdélyiek, nem mindig ültek a társalgás ideje alatt a stúdióban. Ennek okai közt találunk például egy mindenkit szobafogságra ítélő világjárványt, vagy az interjúalany ideiglenes, netán tartósan távoli vidéken való tartózkodását.
Aki a kötetet kézbe veszi, igazán színes világgal fog találkozni. Akit pedig a könyv esetleg arra inspirál, hogy kutassa fel, hallgassa meg az eredeti beszélgetések minél teljesebb gyűjteményét, annak hosszú-hosszú és ugyancsak rendkívül változatos szellemi kalandban lesz majd része.
