No items found.

Végh Attila versei

XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 21. (803.) SZÁM – NOVEMBER 10.

Fazakas Barna: Cloudwalk III


Három nap az élet


Hibernált csodák a jégsötétben,

űrutazáson szuszognak szépen,

tebenned mind reményt lélegzene,

ha létre hívná a lélekzene.


Míg rám méri a kert a hajnali eget,

egy régi slágert dúdolok magamban,

új remények isszák a csillagokat,

hűlő kávésbögrével kezemben

megyek a páfrányösvényen

kertvégi terméskő kunyhóm felé,

ahol megírom majd ezt a verset

a tiszta, istentelen, szabad,

önmagamtól megszentelt térben,

fonott széken ülve a könyvespolc előtt,

ahonnan halott barátok szelleme hív,

talán ez volna az út folytatása,

minden lépéssel közelebb a csönd,

a szeretetben izzó beletörődés

festi narancsvörösre a reményt,

papucsom alatt ropog a kavics,

egy Apolló-torzó morzsaléka,

mostantól itt, a birtok peremén élek,

semminek közepe nem vagyok,

a célszemély eltűnt,

körülmények ligetébe költözött,

már érti szeretni a csodát,

már örökre ugyanaz marad.



Kortárs angol vers


Emlékszem, egyszer elmondtad nekem,

hogy a zuhany alatt hagyjam a fülembe

csorogni a forró vizet, ennyi bőven elég

fültisztításnak, ezt hallottad egy fülésztől.

Máskor meg, amikor spagettit főztem neked,

elárultad, hogy múltkor egy séf azt mondta:

ennél sokkal több só kell a vízbe. Azt is

tőled tudom, te meg egy bolti eladótól,

hogy férfiparfüm nem csak buziknak való.

Ezek a dolgok mindig eszembe jutnak

fürdéskor, ha spagettit főzök, meg a

drogériában. Nem tudom, van-e emberi lény,

aki nálad nagyobb hatással volt rám.




Homok, kő



Szellemed barokk templom,

a homlokzat romos, galambszaros,

de az oltártérben meghitt csönd lakik.

Imádkozni járnak ide a napok az

idők urához, aki kitalálta ezt a repülést,

minden reggel elemelkedni, szállni,

megkezdve egy újabb öröklétet,

egészen az esti beletörődőséig.

Az idők urának minden terve levegő,

értelmetlen kifutópálya az emlékezete,

de utálja, ha levegőnek nézik,

vagy ha nem övé az utolsó szó.

Barokk templomok járkálnak közöttünk,

napok imádkozták be mindet,

hogy legyen valami a kibaszott életben,

ami ablakot nyit az időfalon.

Panasz, remény áztatja a bomló épületet.

Végül már csak a földből kimeredő hír:

volt ilyen építészet valaha.

De ma még áll, amit magadra alapoztál.

És aki önmagában hisz, annak

nincs szüksége semmilyen istenre.

Munka, bevásárlás, teendők ködén

néha átvillámlik egy érthetetlen érzés,

hogy van egy túli kőbánya, ahonnan

a téglákat ide hordták, de aztán

kisimul a táj, a gondterhelt tenger

már nem ráncolja homokját,

esteledik, már elég a tény, hogy élsz.

Hálisten ma se történt semmi.



Tél


Vissza, valami otthon felé.

Kutyaugatást szaggatnak az ágak.

Bennem fészkel a fekete szél.

Hópehely-renddel tüntet ki a bánat.




Hajnal


Gázolunk, térdig az újban,

és vágyjuk folyton azt a régit.

Tudtad? Előttünk a múlt van.

Minden kép visszafele vérzik.


Mintha egy unalmas western

főhőséből szállna az élet,

ám az ég – sajnálja – megtelt.

Senkinek se kell, mi övé lett,

de minden nap tüdővére

az életből fölfelé csorog.

Ott összeér szétterülve

a részvétlen űrben. És forog.


A végén


Ha megértetted az első sort,

olvasd tovább,

ha valamit nem értesz,

nyugodtan olvasd tovább,

mindegy, hogy érted vagy nem,

a megértés nem jelent semmit,

hogy miért, azt sem kell értened,

az értelem ajándékdoboz, csomagolópapír,

az értetlen nem bontogat selyemszalagot,

nem tud örülni, hogy talált magának rítust,

amibe bevackolódhat, ha fázik,

hogy a nagy kályhát keresve

sikerült átlibbenni a lávát öklendező

szakadék fölött, mely minden talaj lelke,

hogy sikerült a felszínen maradva

menni, menni még tovább

a forró érháló szabdalta földön

egészen addig, míg el nem éred az irdatlan

sziklafalat, a kőtestben valami dobog,

hogy mi, azt nem kell tudni,

csak állj meg itt, ahol minden felszín összenő,

mást úgysem tehetsz,

mert a játéknak vége, és ezt már mindenki érti,

százmilliók az összenőtt utak bugyrában,

most már kibonthatod az ajándékot,

a végső csomagolást is levedlő álmot.



Összes hónap szerzője
Legolvasottabb