.svg)
Állunk ketten a szemerkélő esőben. A többiek a sziklaperem takarásában dideregnek. A széllökések miatt még dermesztőbbnek tűnik a levegő, szürke, tömött felhők sorakoznak.
Nagyon nehéz betartani az időrendet halottként. Hogy múlnak a percek az égi málnásban? Órák csurrannak fodrozódó felhőkről, szigorúan ugyanakkor?
Most pedig hadd mutassak be egy igazán tehetséges bandát. Nemzetünk gyermekeit, akiket leszakítottak az anyaország kebléről. Fogadjátok szeretettel Erdélyből a Raduaktívot!
Következzék III. Montekicsoda – az első kettőre nem emlékszem – csodálatos története W. A. Mozart hányattatott gyermekkoráról...
Egyetlen ruhám volt, drapp alapon barna kockák, abban jártam iskolába. Anyám már fekvő beteg volt, nem tudott a varrodában dolgozni, ahonnan korábban anyagdarabokat hozott haza és ruhát varrt nekem.
Nagyon kemény. Tisztára összeolvad a gitárjával. A hangok nem is a hangszeren, hanem Lóriban szólalnak meg. Lehet, hogy inkább őt kéne az erősítőbe kötni.
