.svg)
Én, Dániel és Mózes Attila utolsó találkozásunkkora költészetről beszélgettünk hogy milyen magasztosanhiábavaló az ablaknál míg merül
Mi van ott a Via Dolorosán? – kérdezi jobb agyféltekém, amint épp hideg tükör üvegéhez nyomom az arcom. Bele akarok lesni. Ölelne, keblére vonna, érzem, de szegek
Töprengek létezem Vagy csupán délibáb Mit fáradt agyam kitalál
a göndör hajú férfi megőszült a léptei is mintha meg- lassultak volna
Most már csak így vagyunk, ebben a lakótelepi, kedd esti csendben. A sámánasszony szerint ilyenkor angyalok szálldosnak felettünk,
Cukros, citrompótlós teát szívok szilikon itatócsőrből, még langyos, veszem észre, megcserélem kezemben a gyerek tanulópoharát
