.svg)
először mindig a tér jut eszembe a szó helyett térközt mondok elcsúszik a tudat
Kondenzcsík-pórázon vonszolja az idő az emlékképeket, melyek folyvást visszahullanak belém. Fel-felvonít a felhők mögött párzó napkutya.
ember én mondom néked tiszta időkben: ne mosakodj. bírd ki legalább egy hétig hogy ne vakargasd hajlataid. hagyd a gyapjúhajad
Minden azon múlik, milyen istent imádsz, aki ellen vétkezni akarsz, és hogyan hal meg érted.
én írni járok a kocsmába. feltenni a pontot az ı-re. remegni. élni. volt egy sor a fejemben még reggel, eleresztettem végül, minek forogjon bent feleslegesen.
