Ó, ahol annyian összegyűltünk, ó, az a szakrális piros láda, az egykori Filológiába’;
Egész nap ott ül Anna, nem az én Annám persze, hanem a másik Anna a betonmellvéden a kocsma előtt,
Többet elő ne forduljon, apánkat zavarod megint. Folyton kitéped az ecsetek szőrét, mostantól rejteni kell a kulcsot.
a vers szélvédőre ragadt légytetem szemafor zöldséges stand
A legfelső lépcső már nem vezet sehova, visszamenni nincs erőd a kétes biztonságba, továbblépni nem mersz,
Mivel tökéletesen tisztában voltam a betegség lefolyásával és végkimenetelével, miután túlestem a kezdeti sokkon, választhattam két út között.
mindenki úgy néz rám, / mint aki már nincs is teljesen itt
Az emléknap hivatalos programját követően kötetlen beszélgetés vette kezdetét, ahol a jelenlévők további személyes történetekkel és anekdotákkal idézték meg Láng Gusztáv alakját, méltó módon tiszteleg
.svg)
