A szitakötőevő ember (Versek)

A szitakötőevő ember

Mâncătorul de libelule

Szitakötőket eszem mert zöldek

és a szemeik feketék

mert áttetsző

szárnyaik két sorba rendeződnek

mert teljesen zajtalanul repülnek

mert nem tudom ki teremtette őket és vajon

miért

mert szépek és kedvesek

mert nem tudják miért szépek és kedvesek

mert nem beszélnek és nem vagyok meggyőződve

arról hogy nem beszélnek.

Szitakötőket eszem mert nem tetszik

az ízük

mert mérgezőek és

nem tesznek jót nekem.

Szitakötőket eszem mert nem értem őket

azért eszem őket mert a kortársuk vagyok

azért eszem őket mert a saját kezeimet

akartam felfalni először

de azok végtelenül undorítóbbak

azért eszem őket mert megpróbáltam

a nyelvemet lenyelni

a sajátomat a húsból valót

és megrettenve láttam hogy a nyelvem

lemond a zöldesfekete szemű szavakról

és éhezik messze tőlem.

Önarckép

Autoportret

Én nem vagyok más

csak egy vérfolt

aki beszél.

Tizedik csomó

Nod 10

Engedd meg kérlek, hogy hozzád jöjjek, házadban haljak,

te bárány, űzd el körüled a többi bárányt,

és engedd, hogy házadban haljak meg, te bárány!

Te gida, űzd el körüled a többi gidát,

és engedd, hogy házadban haljak meg, te gida!

Lepke, űzd el körüled a többi lepkét,

és engedd, hogy házadban haljak, te lepke!

Fűszál, űzd el a mezőidet…

KARÁCSONYI ZSOLT fordításai

Nichita Stănescu (1933, Ploieşti – 1983, Bukarest) a huszadik századi román irodalom meghatározó alakja. Munkásságát számos romániai és jelentős nemzetközi díjjal ismerték el. Több verseskötete is megjelent magyar fordításban.

‍