Nagy reményeim nem voltak, nem hittem, hogy érdekességekre bukkanhassak – vadászkürtre, színházi gukkerre, születésnapi köszöntőkre az Amerikába szakadt rokonoktól...
– Fekete mezőre? – nevet a nő. – Jó – mondja némi gondolkodás után. – Jó az, ha megtanuljuk irányítani a gondolatainkat.
Anya, milyen békésen adtad föl magad.
Csak ne ráncosodna napról napra / a bőr, hogyha külső időt mér.
„Összegyűlöm.” A tegnapi hangokat nem állítja meg a zárt ajtó.