Összegyűlünk a ház mögötti kertben, fénylünk, mint a néhány rőzséből rakott tűz, vagy csupán elmerülünk a nyári estében.
Hiszek egy Istenben – simítom meg az arcod, és beléd harapok, mert élsz – emlékezetedre.
Látom, ránktelepültél, furmányos vagy erősen,
Kincses voltál! S a kincs ma hol? Minden odaveszett? Ezeréves gürcölésnek gyümölcsei eszeveszett
Velencébe azért kell elmenni, hogy elhagyjuk egymást. Nem a nászút, a szerelmesek óvatlansága
Mivel tökéletesen tisztában voltam a betegség lefolyásával és végkimenetelével, miután túlestem a kezdeti sokkon, választhattam két út között.
mindenki úgy néz rám, / mint aki már nincs is teljesen itt
Az emléknap hivatalos programját követően kötetlen beszélgetés vette kezdetét, ahol a jelenlévők további személyes történetekkel és anekdotákkal idézték meg Láng Gusztáv alakját, méltó módon tiszteleg
.svg)
