Talán lecsókolhatnád rólam most még a pusztulást. Köröttünk a föld leülepedett égi pernye, benne itt-ott még parázsbimbók izzanak.
van ez így már hogy csak a hold odafönt fehér ködben mélyen ő puszta űrben csatangolt bemindenezve át az éjen
Szikla, fölötte ég rügyező messzeség hagyom hogy elmenj mellettem szó nélkül hadd legyen keserű az év.
Kerítések résén át hunyorgó szemek és a tenyér, mely a betonra tapad.
Öregszel? Ne haragudj, de valamit nem jól csinálsz. Azaz nem csinálsz te semmit! Csak éled az életedet, jó, de hát az is milyen élet?
A kiállítás már ebben a formában is bizonyítja azt a magától értetődő hipotézist, hogy az iskolák felelőssége megkérdőjelezhetetlen egy település kulturális életének alakításában
Szeptemberben a Helikon kiemelt szerzője Mátyus Melinda író, református lelkész. Nem véglegesen című novellájának részletét Román Eszter olvassa fel.
Az este több szempontból is leszámolt az ingben és zakóban, kihúzott háttal merengő költőkről kialakult sztereotípiákkal – mind a szövegek, mind a látvány szintjén.
Kocsiba ültek, és elhagyták a várost, hogy magukban éljenek, távol a rossz nyelvektől, messze a világ zajától, a vadregényes Szászfenesen.
tánccipőben gyertek, lakkozott orrát csodálják az odesszai nagyságák, a mamám barátnői, édes púderpiros pofik, úgy ültetnek az ölükbe, mint bontatlan import lisztet
.svg)
