olyan mint amikor egy hangszeren játszol / és a hangja odacsalogat egy madarat / olyankor be kell csuknod a szemed / hogy a madár ne szökhessen el
Ám Kelta Seneca azután sem nyughatott többé, hogy túl volt az életveszélyen. Fejét mindegyre az Isten-fennsík felé kapkodta, idegesen hegyezte a füleit, mintha onnan titkos üzeneteket várna.
Repülni késztet a belső látomás, / de a szél dermesztő.
Lengjen körül minket az ignorancia áldása, a legyintés nagylelkű adománya. Ez az, ami végül is eddig hozott. És továbbvisz még egy darabig. Át ezen a mai napon is.
altasd el a hintalovat, / hogy holnap újra meséd része legyen.