.svg)
Göcsejben, a nagyszüleinél ismerte és szerette meg Rózsás János az íriszt.
Egyedül fogsz meghalni De előtte emelte / fel mutatóujját saját piszkodban hemperegsz / világ utálatától körülvett vackodon...
Fájdalomból vagyunk és örömből vagyunk, / mi, fájdalomokozók, örömokozók.
Történt vala egyszer, hogy jeles népek gyűltek összve János atyánkfia házánál, ahajt a Gordontető árnyékában, a temető alján s még aljafelé, a pitvaros háza tornácán, egyelőre.
Akiben kővé vált az élet, vár, / reflektor fénye előtt megdermedt szarvas.
