bár tűnne el egyszer minden ember a világból,
Magabiztos léptekkel ropogtattam a parkettát. Mégis hallottam a deszkák testnyílásaiba szökő port.
ott találjuk, kiterítve a járdán, mint egy bomladozó szőnyeget: helyenként lyukas, meg foltos is, bajszára fagyott a hirtelen jött márciusi hó.
átjár rajtad a szél a leveleid zörgeti egyedül állsz egy ablak
Én félőrült vagyok, de kedvelem magam, az ég is rám ragyog.
az emberek őszességükben akarom mondani összességükben egyformán aljasok
Mivel tökéletesen tisztában voltam a betegség lefolyásával és végkimenetelével, miután túlestem a kezdeti sokkon, választhattam két út között.
mindenki úgy néz rám, / mint aki már nincs is teljesen itt
Az emléknap hivatalos programját követően kötetlen beszélgetés vette kezdetét, ahol a jelenlévők további személyes történetekkel és anekdotákkal idézték meg Láng Gusztáv alakját, méltó módon tiszteleg
.svg)
