szavak lidércfényként lobbannak bennem szavak
hajnalban megengedik a kutakat felkel a lucskos márványlapról didereg szemerkél
Adott. Adott egy erdő. Nagy, sötétlő, kicsi, fényes, négyszögletű, kerek, kinek milyen.
Jó ember volt, csak fogat mosni és írni nem látta soha senki.
az ablakunk alatt zajongó fiatalok mi vagyunk ma éjjel. fennhangon magyarázod az elméleted,
A nyolcvanas évek elején Stockholmban laktam, a Söder negyedben Emlékszem, egy reggel hogyan szálltam fel a buszra munkába indulva az Odenplanra
Mivel tökéletesen tisztában voltam a betegség lefolyásával és végkimenetelével, miután túlestem a kezdeti sokkon, választhattam két út között.
mindenki úgy néz rám, / mint aki már nincs is teljesen itt
Az emléknap hivatalos programját követően kötetlen beszélgetés vette kezdetét, ahol a jelenlévők további személyes történetekkel és anekdotákkal idézték meg Láng Gusztáv alakját, méltó módon tiszteleg
.svg)
