Dicsőség mindazoknak, akik helyettem élnek! / Köszönet a felcsereknek és az ápolóknak, / akik hiányomat takargatják meg óvják!
Amúgy is, annyira elcsépelt sörözni a vízparton.
Apróhal rajokban találtam rímet, / Petőfit a Szamos uszadékán, / Adyt a bolondok házában – nahát!
Nagybátyám ismét kávét kért. Elhűltem, legutóbb ugyanis nem kicsi, hanem nagy dobozzal vittem neki. Napokig tépelődtem, hogy az immár egyértelmű galádsággal szemben hogyan lépjek fel.
Ellustul, ami zöld, ellustul, ami sárga, / a zöld maga lustul el, beszakad, kék férgek / bújnak elő, de a levegőn elpusztulnak
mikor volt már, mikor lejka tanítónő akart lenni. tanítónő leszek, liza, tanítónő, csicseregte lejka csillogó szemmel agyonnyűtt rongybabájának, lizának.