október, innentől fűteni kell, és messze a most is még innen gesztenye, kötött sál, forralt bor, fahéj,
Egy másik álmomban labdát kapok a középpályán. Kontratámadás.
az onkológián írták fel, és hull a hajam tőle. Panaszkodom róla Istennek.
ájultan akarlak hazudok meredve ne nézz a szemembe kel és bukik a nap
Hol élők élnek, lábuk alatt magma horkantva álmodik fojtott tüzével, amíg naiv ág rózsát hajt fügével, vulkán száját is betömné a magja
Öregszel? Ne haragudj, de valamit nem jól csinálsz. Azaz nem csinálsz te semmit! Csak éled az életedet, jó, de hát az is milyen élet?
A kiállítás már ebben a formában is bizonyítja azt a magától értetődő hipotézist, hogy az iskolák felelőssége megkérdőjelezhetetlen egy település kulturális életének alakításában
Szeptemberben a Helikon kiemelt szerzője Mátyus Melinda író, református lelkész. Nem véglegesen című novellájának részletét Román Eszter olvassa fel.
Az este több szempontból is leszámolt az ingben és zakóban, kihúzott háttal merengő költőkről kialakult sztereotípiákkal – mind a szövegek, mind a látvány szintjén.
Kocsiba ültek, és elhagyták a várost, hogy magukban éljenek, távol a rossz nyelvektől, messze a világ zajától, a vadregényes Szászfenesen.
tánccipőben gyertek, lakkozott orrát csodálják az odesszai nagyságák, a mamám barátnői, édes púderpiros pofik, úgy ültetnek az ölükbe, mint bontatlan import lisztet
.svg)
