A csend, mint nagy fehér macska dorombolt a kihalt utakon. Az éj óriás sötétkék tintapacaként egyre nőtt, először a tereket, majd a kisebb utcákat is elöntötte.
asztal pakolva torma gőzölgő kolbász sonka asztal pakolva torma gőzölgő kolbász sonka
helyetted a rólad való beszéd ártalmas és jelentéktelen (az optimista szól: színültig üres)
Összegyűjtöm idegen emberek pupilláit, és üveggolyóst játszom tágas termek tükrein.
Öregszel? Ne haragudj, de valamit nem jól csinálsz. Azaz nem csinálsz te semmit! Csak éled az életedet, jó, de hát az is milyen élet?
A kiállítás már ebben a formában is bizonyítja azt a magától értetődő hipotézist, hogy az iskolák felelőssége megkérdőjelezhetetlen egy település kulturális életének alakításában
Szeptemberben a Helikon kiemelt szerzője Mátyus Melinda író, református lelkész. Nem véglegesen című novellájának részletét Román Eszter olvassa fel.
Az este több szempontból is leszámolt az ingben és zakóban, kihúzott háttal merengő költőkről kialakult sztereotípiákkal – mind a szövegek, mind a látvány szintjén.
Kocsiba ültek, és elhagyták a várost, hogy magukban éljenek, távol a rossz nyelvektől, messze a világ zajától, a vadregényes Szászfenesen.
tánccipőben gyertek, lakkozott orrát csodálják az odesszai nagyságák, a mamám barátnői, édes púderpiros pofik, úgy ültetnek az ölükbe, mint bontatlan import lisztet
.svg)
