Téglavörös délután ólomsúlyú fénymázak agyagsötét kezek
Izgulok vagy félek, nem tudom. Testetlenül csúszom az éhségbe. Afázia, igen.
„nyár tüze kísért minket, érleli tiltott gyümölcseinket”
Még hallasz? Még hallak. Még hallasz? Még hallak. Még hallasz?
Áttörjük a falakat. Az ég hidraulikája legyőzi a nehézkedési erőt.
Fektess puha ágyba, kedves, olvass nekem esti mesét, simogass, simogatlak, ennyi még épp belefér.
Mivel tökéletesen tisztában voltam a betegség lefolyásával és végkimenetelével, miután túlestem a kezdeti sokkon, választhattam két út között.
mindenki úgy néz rám, / mint aki már nincs is teljesen itt
Az emléknap hivatalos programját követően kötetlen beszélgetés vette kezdetét, ahol a jelenlévők további személyes történetekkel és anekdotákkal idézték meg Láng Gusztáv alakját, méltó módon tiszteleg
.svg)
