.svg)
Kezemben rétegekből lemezelt hangszerem – / nyaktőből fut a fogólap, mint farkcsonttól a csigolyák, / dohos lepedődarabbal tisztálkodom, törött üvegen át
Szokásomtól eltérően sokáig aludtam. Amikor fölébredtem, egyedül feküdtem a paplan alatt.
mikor a mennydörgő megrázta az eget / az első villám istállónkba csapott / a másik a szűz katába
Messziről érkeztünk a túlról nézve / erdőn inneni nagy kikötőbe, / hol az édesvizet metszett pohárban, / a sósat vásznon kínálják / dagadó képzeletű piktorok.
Nem. Ez volt az első gondolata, hogy nem, ilyen nincs, zümmögött a lét-szerkezet, recsegett-ropogott minden, ami még annak volt mondható, a ptolemaioszi vonat ebben a pillanatban siklott ki Csajágnál
Szeretem a befogott szájakat, / a pengeajkakat leginkább, / rájuk a dac húz margót.
