.svg)
Gagyi Botond: Ghost Rider
velence csatornáiba beúsztak a delfinek
ennél szebb apokalipszist
még moziban sem láttunk soha:
az olajfoltok lassan zsugorodnak
távoli szigetek pompás partjain
és az üres utcákon senki se jár
ragyogó tavasz van pedig
madarak csiklandják az ég kék köldökét
s az égre itt is ott is slampos libacsordák
vetülnek gyermekkorom emlékeiből
az ózonlyuk ma-holnap befoltozza magát
s greta t.-nek – ha végre felnő
– más hivatás után kell néznie
emberek nélkül jobb a világ:
tehát csak a mizantrópok jutottak
a mennybe
egy hónapja tart a kijárási tilalom
a vírus mint egy totalitárius rendszer
már a tudatunk is ellenőrzi
befurakszik rendre itt is ott is
két ártatlan futó gondolat közé
a boltba ha nagy ritkán még
kimerészkedünk
nem nézünk a többiek szemébe
mintha megfertőzhetne a puszta tekintet is
s az utcán dagadó szatyrainkkal
nagy ívben kerüljük ki egymást
(hazaérve fáradt bűntudattal mossa kezeit
hét-nyolcmilliárd riadt kis pilátus)
kosztolányinak most lett csak igaza:
minden lakás olyan akár a ketrec
mint százkarú polip körülfon mindent
az élni akarás kegyetlen diktatúrája
egy hónapja vagyok egyedül
a fejemben lakó bágyadt istenséggel
aki a nevemen szólít ha már épp elaludnék
s ha elalszom mégis makacsul-hitetlenül
templomot épít orvul a néma számba
a hozzá esdeklő gótikus imádságból
– a tornya mélyen a torkomig ér
hányásra ingerel: ebből lesz a vers
de nem fedi fel magát: titkon botorkál
fejemben
elvegyül mint az égő csipkebokor
ausztráliában
álruhát húz mint mátyás király
álarcot mint egy mindenható betörő:
hiába is rejtegetném előle kincseim
közben persze kiderül hogy a delfinek
mégsem úsztak be velencébe (a rohadtak!)
valaki megint kamuzott a neten
– milyen csodálatos a természet…
viszont a szmog valóban eloszlott
a legzsúfoltabb nagyvárosok fölött is
emberek nélkül jobb a világ
és ma sem lesz alvás hajnalig
egyedül járom a márványos termeket
rideg és pompás koponyámban
keresem istent pedig nagy a gyanúm
hogy isten most a vírus
s épp az a jó
ha nincsen
