.svg)
Margaret Atwood: Elveszve a rengetegben. Ford. Csonka Ágnes, Jelenkor Kiadó, 2025.
Elveszve a rengetegben. A lélek, élet és évek rengetegében, a szövegek rengetegében és a gondolatokéban. Margaret Atwood legújabb, Elveszve a rengetegben című kötetét 2025-ben vehette kézbe a magyar olvasóközönség.
Az Atwood korábbi műveiből már jól ismert disztópikus, abszurd, gunyoros és feminista világképet tükröző történetvezetés a mostani kötetnek is sajátja. Egy női testbe átvándorolt csiga az élet értelmén gondolkodva felteszi magának a kérdést, eredetileg vajon csiga volt-e, vagy nő. Idős barátnők a halál közelségét elhessegetve, magukat egyszerre komolyan és ironikusan megközelítve nőjogokért harcolnak. Más idős barátnők kerti beszélgetése életről, könyvírásról, megőrzött fehér fogakról. Keretes szerkezetként pedig egy házaspár életmozaikjainak felvillantása, majd egyikük halála után a gyászmunkával együttélésre kényszerülő itt maradt társ mindennapjai. Elvesztődések és az én újramegtalálásának kísérletei.
Olyan, egy kötetbe szervezett szövegek ezek, amelyekben sorról sorra váltakozik az abszurd és a nagyon emberi, a filozofikus és a földi. Különös élethelyzetek és nem emberi jelenvalók járványok, fertőzések utáni korokban, valamikori disztópikus jövőben vagy idős emberek testi-lelki-szellemi útjai. Margaret Atwood novelláiban a nők saját ágenciával rendelkeznek, alakítói történetüknek. Vezetnek, cselekszenek, változtatnak. Közben pedig éreznek, keresnek, kérdeznek, válaszolnak, idősödnek és gyászolnak. Különösen kedvelhető nyugdíjas karaktereinek mindegyike az aktív, cselekvőképes idős ember megtestesítői, távol mindenféle sajnálkozástól, erő- és kompetenciavesztéstől. Ezzel az érzékeny alkotói viszonyulásmóddal Atwood egyszerre szólal fel a nemi alapú elnyomás és az idős nők hátrányos megkülönböztetése, az ageizmus ellen. Kötetbeli szereplői ugyanis ellenpéldái azoknak a sztereotípiáknak, amelyekkel a hétköznapi gyakorlatainkban találkozhatunk.
Az Elveszve a rengetegben a furcsaság és erő könyve. Olyan szövegek gyűjteménye, amelyek valódi kérdéseket tesznek fel, régről létező társadalmi problémákra mutatnak rá, mintegy értelmezési és megközelítésbeli alternatívát kínálva a mindennapi előítéletes, beskatulyázó emberi működésmódok helyett. Közben pedig szereplői sokszor és sokféleképpen kavarodnak bele rengetegükbe. Ez az eltévedés pedig mindig mélyre vezető, sötét, átláthatatlanul bozótos, fájdalommal és veszteséggel telített, ugyanakkor élettel átitatott.
