.svg)
Sokat köszönhetünk a sötétségnek, mert olyasmire világít rá, amit a világosság láthatattlanná tesz. Csak az éj sötétjében látjuk a Földet körbeszövő csillaghálót, s csak belső éjjeleinken látjuk meg saját csillagainkat is, amik addig láthatatlanul ragyogtak. Elsötétítésre vállalkozott Vecsei H. Miklós, amikor Csoóri Sándor életművének válogatott alkotásaiból készített koncertszínházi produkciót. Az alkotás mögötti motiváció Csoóri jól kiforrott reprezentációjának árnyalása, a költő arcképének cenzúrázatlan újrafestése révén, megmutatva „az arcon hordozott sebeket” is. A feldolgozásból zenei album is készült a QJÚB együttes közreműködésével. Az album borítóján egy kis, kézzel rajzolt házat látunk, az oldalán sok kis ablakkal, egy kivételével az összesből fény szűrődik ki. A művész az egyetlen sötét szobába invitál, ahol a négy fal közötti intimitásában találkozhatunk a költővel, és a maga sötétségében párbeszédbe elegyedhetünk vele.
Ahogy minden zenei feldolgozás és az ezekből összeállított albumok, úgy a Párbeszéd sötétben is egy kis mozaikot ragad ki a költő munkásságából, az életmű egészéből. Több mint valószínű, hogy az albumot kitevő kilenc dal Csoóri Sándor legszemélyesebb, legőszintébb, legtisztább énjét mutatja meg. Nem, vagy alig kap teret a kommunizmusnak ellenálló politikai szereplő, sokkal inkább a nyilvánosság színfala mögötti embert látjuk, a maga összetörtségében, kétségeivel és persze szerelemmel teli szívével együtt. Ezek között az érzések között pedig mindig van valamiféle ambivalencia: a tettrekészség és a menekülés, a valóság álomszerűsége és az álom valószerűsége, a szerelem vágya és eltaszítása együtt van jelen írásművészetében. Költősors – mondhatnánk, és legyintve továbblapozhatnánk az albumok között. De mégsem tehetjük meg ezt, mivel bár valóban a klasszikus kereső és vívódó, ritkán boldog költő bejáratott modelljét látjuk, a formaművészete elismerést, és némi vizsgálatot érdemel.
A művészet formai kérdés is, nem csak tartalmi, hiszen a művészet témái ezer éve adottak. Hogyan tud tehát a művész új formába öntött ősi igazságokat megfogalmazni? Egyrészt a szóképek, alakzatok abszurditása, szürrealizmusa néhány sor olvasása, hallgatása után mellbevágja a befogadót. Szürreális világban szürreális asszociációk – ez lehet a logikája Csoóri Sándornak, aki a kommunizmus igazságot, emberséget kiforgató világában kívánt az igazság megtartója, szószólója lenni. A válogatás darabjai magánéletű jellegűek, a szürrealizmus nyelve a privát szféra világát is jól modellezhetővé teszi. Másrészt az albumba válogatott versek mindegyike természeti képek felhasználásával, a környezet nyelvén, annak elemeivel fejezi ki mondanivalóját. És bár erős mondanivalót hordoz minden egyes szó és szókép, azokat a költő nem didaktikus szándékkal tárja az olvasó elé. Talán ha akarná sem tudná ezt megtenni, hiszen maga is kereső és kételkedő. Nem tanítani szeretne, hanem hangulatokat átadni. Amikor egyik versben egy belső hang azt súgja a lírai én fülébe, hogy menjen oda, de nem mondja meg, hogy hova, akkor a mi belső hangunk, amit nevezhetünk intuíciónak vagy kíváncsiságnak, esetleg lelkiismeretnek, vezet el a meg nem nevezett helyhez, ahol szükség van ránk. A versbeli kereső hangkeresésre invitálja az olvasóját is. A meg nem nevezett ott-hoz vezet el az album további része, végigjárva azokat az utakat, amelyeket a költő is lépésről lépésre, szóról szóra, vagy ha az album borítóján levő kis házra gondolunk, szobáról szobára végigjárt.
A visszaemlékezések sorozatában az anya emléke, az idős vidéki asszony képe meghatározó. Hangsúlyos magyaros verselésre népies dallamvilággal válaszolnak a jelen zenészei. Kilátástalanságról olvasunk, melankólikus, egyenletes, lassú ritmusú lüketést hallunk. A legszebb ott vagy hely a versek folyamán a szeretett nő jelenlétében van, amelynek terét hol a fizikai tér, hol pedig a vágyálom fiktív, de nagyon is valószerű dimenziója adja. Vallomásként, gyenge mivoltának elárulásaként értelmezi belső világának feltárását a szeretett kedves előtt. A kedves arcának tavaszt hozó közelsége („Csak arcod tavaszában ismerek rá a földre”) sem ellensúlyozta a bolyongó költő melankóliáját, aki immáron önmagában keresi saját forrását. Az El akarom hagyni c. vers kiábrándultságára rezonál Csoóri egyik esszéjének részlete, amelyben Pilinszky János Egyenes labirintus c. költményére reflektál. Vajon egyenes labirintus lenne az élet, amelyben minden elrendeltetett? Az esszérészletekben a földön túli ott helyszíne is felvillan, képzeletben a szaturnusz gyűrűjéig repül, elmenekül a földi valóság elől, s nem marad más, csak önnön valósága. Ezekből a versekből az rajzolódik ki, hogy az ott itt van.
A QJÚB interpretációja azt sejteti, hogy Csoóri Sándorra nagy hatással volt Pilinszky mellett József Attila költészete is. Az eltávozott anya (Mama), az arc üdítő közelsége („hiába fürösztöd önmagadban...”), a vonat-és ágmotívum, továbbá az önmagamhoz való megérkezés költészeti rokonságra utalnak. Ilyen értelemben Csoóri költészete folytatása József Attila költészeti stílusának, hagyományának, legyen szó létértelmezésrő, akár szerelemről.
Ilyen gondolatok kavarognak fejünkben, amikor A QJÚB aláfestőzenéjére sétálunk szobáról szobára Csoóri Sándor tudat-házikójában. S amikor mindent termet végigjárunk, visszatalálunk az első szobába, a fényeket kioltjuk, legfennebb a folyósón hagyjuk égve a villanyt, s ismét párbeszédbe elegyedünk az Emberrel.
Petres Gergő
