„Ausztráliában kötelező olvasmány a Puszták népe – nem csak magyar szakon”

2024. április 25-én, csütörtökön 18 órától mutatták be a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karán N. Horváth Béla Illyés Gyuláról szóló monográfiájának második kötetét (Nemzet és nép. Illyés Gyula II. (1944–1965), Nap Kiadó, Budapest, 2023.) a Magyar Irodalomtudományi Intézet szervezésében. A szerző József Attila és Illyés Gyula életművének kutatója, a József Attila Társaság társelnöke, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritusa. A szerzővel Balázs Imre József, a Magyar Irodalomtudományi Intézet tanára, a Korunk folyóirat szerkesztője beszélgetett.

‍

Rendhagyó módon a szerző szólította meg a közönségét, a bensőséges hangulatot úgy használta fel, hogy kezdésként arra kérte őket, mutatkozzanak be, hiszen kíváncsi arra, hogy ki milyen szakterületről érkezett és miért. Balázs Imre József a szerző rövid bemutatása után megkérdezte, hogy mit jelent 2023–2024 táján Illyés Gyuláról írni, az életművet kutatni. A szerző kiemelte, hogy van néhány megkerülhetetlen fogalom, ilyen a nép, a népi irodalom, aminek Illyés volt az egyik legnagyobb teoretikusa. A népi irodalom programszerű művelése nagyon jelentős mozgalom volt, amely által a falusi világot és parasztságot mutatta fel az írócsapat, és aminek célja a nép felemelése, illetve gazdasági, kulturális emancipációja volt. Több szociográfia született ebben a mozgalomban, amelynek Illyés Gyula és József Attila is tagjai voltak. N. Horváth Béla mint József Attila és Illyés Gyula kutatója természetesen igyekezett beszámolni a kettőjük kapcsolatáról is. Kifejtette, hogy a két író viszonya rossz volt, amit két tényező is befolyásolt, az egyik a nők, míg a másik az eszme. Nők tekintetében két nagy közös ügyük volt, az első Flóra, akit József Attila a Flóra-versek révén beégetett a tudatunkba, míg Illyés Gyula így ír: „a nő, aki mos rám, foltozza az ingem, gondoskodik rólam nap mint nap, a nő, akinek nevét mégsem írhatom le, mert a korszak legnagyobb költője tette rá a nevét”. A másik közös nő az életükben Vágó Márta volt, akit Illyés átengedett József Attilának, mert megbeszélték, hogy kinek van „nagyobb szüksége” rá. Sokan tévesen azt állítják, hogy Illyésnek nincsenek szerelmes versei, pedig vannak, csak áttételesek.

‍

Az Illyés monográfiából eddig két kötet jelent meg, amelyek különböznek egymástól. Az első kötetben alig van életrajz, amiért többen kritizálták is. A második kötetben sincs sok életrajz, de több a politikai háttér. N. Horváth Béla azt vallja, hogy a művek magukról beszéljenek, így a második kötetben szét van választva a műelemzés a politikai történettől. Illyésnek azt az időszakát írja le, amikor a Rákosi- és a Kádár-korszak komoly embert és értelmiséget megpróbáltató periódusában kellett boldoguljon. Azért játszik nagyobb szerepet ebben a kötetben a politikatörténet, mert azt szerette volna szemléltetni, hogy milyen mozgástere volt, volt-e egyáltalán. A szerző megemlíti, hogy ismerőse, Kiss Gy. Csaba professzor saját elmondása szerint úgy olvasta ezt a monográfiát, mint egy politikatörténeti krimit, ami nem is meglepő, hiszen a történelem kriminalisztikus.

A kötetek címei sem esetlegesek. Az első kötet, Nép és nemzet (2021) címét az indokolja, hogy a koncepciója középpontjában a nép volt, mert a kommunizmus időszakában a hatalom célja a nemzettudat elfedése volt. A második kötet címe Nemzet és nép (2023), mert a közös nemzettudat összetart, a modernitás korában szükség van a nemzetre. Bár a harmadik kötet írása még folyamatban van, de a közönség kíváncsiságára a szerző elárulta, hogy 2025–26-ra várható a megjelenése, a címe kapcsán pedig elmondta azt, hogy több változatban gondolkodott már. Elsőként A nép nemzete cím merült fel, azzal az indokkal, hogy érdekes lehet, hogy 1964 után milyen lesz ez a nemzet, hiszen más világ kezdődik, ebben az időszakban a nemzettudat is más. Ezt elvetette, valószínűbbnek tartja a Nemzet és Európa címet. Hozzátette, hogy nem feltétlenül van aktuálpolitikai oka, viszont Illyés a magyarságot Európában akarta látni. Ő is megírta a Ki a magyar? című művét, amely naiv megközelítés, de úgy láttatja, mint a legnyugatibb népet itt Kelet Európában. A nyugat addig tart, ahol az utolsó gótikus templom áll (Brassóban).

Petőfiről az első kötetben van szó. 1936-ban jelent meg Illyés Petőfi-portréja, amelyet szubjektívan írt meg, a jakobinus Petőfit mutatta be és kultuszteremtő hatása is volt, ráadásul önmagát is beleírta ebbe a koncepcióba.

‍

A monográfus kiemelte, hogy utólag Illyés tetteit a különböző érdekkörökhöz tartozó szerzők másképp értékelik, sokan gyávának tartják amiatt, hogy nem vett részt az 56-os forradalomban. Ez viszont nem igaz, hiszen tény az, hogy nem harcolt, de ő értelmiségi síkon vette ki a részét az eseményekből. Az Egy mondat a zsarnokságról egy forradalmi szöveg, ami részt is vett a forradalomban, éppen ezért a kötetben ennek egy egész fejezetet szán. A szerző azt is elárulta, hogy kötetében közöl új szöveget, amit ő ásott elő és a szövegek viszonyát is bemutatja.

‍

Zárásként a szerző a kötet Egy mondat a zsarnokságról szóló részéből olvasott fel egy részletet kedvcsinálóként. Ezt követően rövid, kötetlen beszélgetésre került sor a közönség bevonásával, majd Balázs Imre József zárta az eseményt.