Budapest spirális krónikája – Muszatics Péter kolozsvári könyvbemutatója

Június 27-én a 15. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében mutatták be Muszatics Péter legújabb, 2025-ben megjelent Budapest most című kötetét. A szerzővel Papp Attila Zsolt beszélgetett.

A Bulgakov Kávéház teraszának tikkasztó hőségében zajló könyvbemutató váratlan nyitánnyal vette kezdetét: a szerző, Muszatics Péter kalandos utazása miatt a kötet fizikai példánya nem érkezett meg időben a pódiumra. A kialakult helyzetet azonban a Helikon Kiadó képviselője gyorsan orvosolta a közönség és a beszélgetőpartnerek örömére.

A technikai bonyodalom kiváló keretet biztosított a szerző és a moderátor megismerkedésének felidézésére. A kettejük közötti személyes kapcsolat egy recenzióval indult, amelyet PAZs jegyzett Muszatics Orosz történetek című kötetéről a Helikon folyóirat hasábjain. Bár a szerzőt a szakma korábban elsősorban filmesként, fesztiválkurátorként és a miskolci CineFest főszervezőjeként ismerte, a kialakult szakmai párbeszéd révén a lap egyik kitartó esszéistájává vált.

A beszélgetés elején szóba került a 2016-ban megjelent Utazás Európa mélyére című kötet is. Muszatics hangsúlyozta, hogy a cím némileg megtévesztő lehet, hiszen a könyv nem pusztán útikönyv vagy városismertető, hanem egyfajta töredékes és személyes Közép-Európa-portré. A szerző szándékosan kitágítja a közép-európai régió határait, északon Tallin, délen Szaloniki irányába, bemutatva a köztes övezet egyes városait, felismerve ezen települések hasonló dinamikáját. Muszatics szerint a régiót a modern kor drasztikus átalakulásai határozzák meg: azok a társadalmi folyamatok, amelyeket a 19. és 20. század fordulóján a nemzeti eszmék és a nagyhatalmi politika nagyerejű konfliktusai kényszerítettek ki.

‍

‍

A könyv előszavát a neves történész, John Lukacs jegyezte, akinek alakja és szellemi öröksége a beszélgetés későbbi szakaszában is kulcsfontosságú. Az 1924-ben született Lukacs, aki 1946-ban hagyta el Budapestet, hogy később az Egyesült Államokban alkosson, mély baráti kapcsolatot ápolt Muszatics Péterrel. A szerző erre a kötelékre egyfajta elmélyült mester-tanítvány viszonyként is tekint. Muszatics meghatottan beszélt arról, hogy találkozásaik az ünnepi könyvhetek idején váltak rendszeressé, amikor a történész az Egyesült Államokból visszatérve minden júniusban heteket töltött feleségével Európában, a kettejük közötti párbeszéd pedig felbecsülhetetlen szellemi útravalót jelentettek a fiatalabb pályatárs számára.

A beszélgetés egy pontján a figyelem a szerző 2018-as, Bécs, Budapest, Hollywood című filmes kötetére irányult. Ez a munka az Osztrák–Magyar Monarchia kulturális örökségét vizsgálja, és arra keresi a választ, miben rejlett a régióból származó alkotók – többek között Kertész Mihály vagy Korda Sándor – kirobbanó hollywoodi sikere. Muszatics szerint a közös nevezőt a Monarchia sajátos, pezsgő nagyvárosi kultúrája jelentette, amely az operettektől a szórakoztató dalokon át a színpadi művekig mindenhol visszaköszönt. A könyv egyfajta nyílt titokra világít rá: a birodalom polgárai mesteri szintre fejlesztettek egy olyan elbeszélői technikát, amellyel a világon mindenki számára érthető és átélhető történeteket tudtak alkotni. Ennek a kulturális örökségnek az értékét az sem csökkenti, hogy a 20. század viharai során az egykori egységes birodalom széthullott, és ma már tizenkét önálló állam osztozik a területén.

‍

‍

A beszélgetés csúcspontja végül a Budapest most című könyv volt, amely John Lukacs alapművének, a Budapest 1900-nak kívánt emléket állítani a történész születésének századik évfordulója apropóján. Muszatics elmondta, hogy a kötet szerkezete szándékosan spirális mozgást követ, amelyet a borítón látható csigalépcső-motívum is jelez. Az utazás Rákospalota széléről indul, és egy kívülről befelé tartó folyamatként ér véget a budai várban, a Szent György téren. Ez a végpont nemcsak földrajzi, hanem szimbolikus jelentőséggel is bír, hiszen a magyar államiság központja, a Sándor-palota és a kormányzati negyed is itt található, így a szerző számára ez volt az utazás legfontosabb, végső célállomása. Érdekes szakmai döntés volt a szerző részéről, hogy a klasszikus belvárosi tereket csak mértékkel, a könyv mintegy húsz százalékában jelenítette meg, ellentétben a legtöbb Budapesttel foglalkozó írással.

A beszélgetés zárásaként PAZs a könyvben időről időre felbukkanó erdélyiesség motívumára kérdezett rá. A szerző építészeti szempontból válaszolt, rávilágítva arra, miként jelennek meg a különböző erdélyi tájegységek jellegzetes stílusjegyei a budapesti épületeken. Arra a kérdésre, hogy mi okozta számára a legnagyobb meglepetést a munka során, a német nemzetiség hangsúlyos jelenlétét emelte ki a főváros bizonyos kerületeiben, példaként említve az egykor sváb faluként működő Soroksárt. Kedvenc budapesti helyszíneiként végül saját lakóhelyét, a Naphegyet, illetve Pesterzsébetet nevezte meg.