.svg)
Uliana Gujuman: Plant Portal
(az Ossian zenekar örökbecsű dalszövegeinek)
Dübörögnek a füstös kocsmák,
az asztalokon félig telt üvegek.
Nem mellékutcák mélyén élek már,
de ezt mondom, mert csak ezt ismered.
Ha megnövök, acélszív lesz belőlem,
nézem a harcos, hős Paksi Endrét,
nyöszörgök kettőt majd a színpadon,
és odaírok még egy naplementét.
Ma mindent megtehetsz,
ha szemtől szembe mondod,
Gyerönk! – és a színpadon előbbre törsz,
szíved helyén fogaskerekek zakatolnak,
a sima és hideg váz pedig betölt.
Nyelvemre teszem acélszívemet,
bár azt mondod, ne meséljek annyit.
Harag és gyűlölet nem sebez engemet,
vedd tehát fel ezt a farmerlájbit.
Nyersen szólok hozzád, bátrak bátra,
aki nem fél, kinek acél a szíve, s nem remeg,
de egy részeg hajnalon, ha nem vigyáz,
egy éjféli lány acélkalapácsával veri meg.
