Ștefan Radu Crețu: Selfish Mermaid
No items found.

Leszállás (versek)

XXXVII. ÉVFOLYAM 2026. 08. (934.) SZÁM – ÁPRILIS 25.
Ștefan Radu Crețu: Selfish Mermaid

Leszállás

jönnek és integetnek

jönnek és várnak

fogd a csomagot, mondják

emeld fel

csukd össze

told, add, tedd

húzd

cipeld

ölelj meg

hiányoztunk neked

nehéz csomagok

nehéz döntések

nézd, a beton síkságon

tócsák hevernek

megcsillannak rajtuk a szárnyak

a lépcsőn szépek

és meztelenek a vállak

a kifutó felett

várakozás remeg

mint muslicaraj az örvényben

az emberek néha

gondolkodás nélkül

helyesen cselekszenek

leszállás

emelj meg

veheted úgy is

hogy élsz

 

 

Nem neked való

csatt

csatt

visszhangzott

a gyenge húson

feszes bőrön

a tenyér

ha nem volt ereje megverni

anyám kizárt a házból

csatt

csatt

szaporodott bennem

a megelőlegezett fájdalom

anyám eres, csontos ujjai

mosástól, írógép

éles billentyűitől

hogy bár zongorához

vagy sebészkéshez nyúltak volna

begyulladtak

csatt

csatt

az egyetlen

ami enyhülést hozhatott

de még az is nehéz volt

csatt

csatt

bár hagyta volna

húszévesen, hogy eljöjjön

nyakkendőben, lakkcipőben

kalapban hozzá

a szerelem

csatt

csatt

ugyanazt gyúrom össze

duzzadt, vörös bőrből

csöndből

csattanó csöndből

rossz álmok

tenyerére feszítve

visszhangzik ma is

íme

csatt

csatt

 

Mi vár még ránk

ez egy izgalmas

lenyűgözően fejlődő része a városnak

új apartmanok a történelmi negyed mellett

amézing vjú és fúziós élmények

üdvözlünk itthon

látom

szépen domborodik a melled

irány a mol torony

vagy bármelyik acélpalota

ahol egész nap megy a légkondi

lopj te is egy szeletet

a felhőtlen égből

kondicucc a válladon

este pilátesz

aztán pilóta keksz

tűz a nap de kapok

egy kis vízpermetet

a tökéletes gyep felől

romokban korgó gyomrom pálinkával

locsolom

reggel 8.39

a tegnapi tüntetés szemetét söprik

csak megfontoltan mert nyilvánvalóan

felesleges

autó gurul a sétálóutcán

egy csippantás és megvan a privát helyed

iszonyú

ez a

ez a tágra rajzolt szemekből

ez a mobilon kocogó ujjból

ez a ringó csípőből

ez a fénylő cipősarokból

utcára kicsapó

éntudat

 

mi vár még ránk

Összes hónap szerzője
Legolvasottabb