LitGPT – aktualizált irodalmi weblexikon

– Megjelent 2026 áprilisában, és máris le van járva –

‍

Ajánlás: dőlt betűvel szedett névjegyzék verseskötetek nyitóoldalán, amely azt hivatott bizonyítani, hogy minden baljós látszat ellenére a szerzőnek valóban vannak barátai. Ha a kortársaknak szánt ajánlást klasszikus művekből kölcsönzött mottó pótolja, akkor egyértelmű, hogy nincsenek, de így legalább volt ideje olvasni.

Antológia: amennyiben a szerzőnek már annyira sok barátja van, hogy nem fértek el mind az ajánlásban vagy a köszönetnyilvánításban, antológiát szerkeszt. Az antológia szerepe megkérdőjelezhetetlen az irodalmi nyilvánosságban, ugyanis akit egyszer kihagytak belőle, azt soha többé nem fogja olvasni senki.

ChatGPT: sietve kiírt irodalmi alkotói ösztöndíjakra leadott munkatervek és verseskötet-szinopszisok szellemírója, szabadúszó kritikus, hálózatelmélet-kutató és terapeuta. A Google óta a ChatGPT-n keres a legtöbb író magára.

Facebook: alternatív irodalmi fórum, amelyen az írók bejelenthetik, hogy abbahagyják az írást, mert kimaradtak egy antológiából.

Fiatalok: analfabéta tarka hajú lények, akik nem értik, ha valaki összetett mondatokban beszél, csak akkor, ha az idősebb pályatárs időközönként megjegyzi, valamikor ő is volt fiatal, és ha nem állítják le időben, fiatalkori hódításairól sem röstell beszámolni. Ezt a fiatalok nem merik beismerni idősebb pályatársaiknak, de imádják, ha fiatalkori hódításokról hallhatnak, illetve ha hülyének nézik őket.

Fülszöveg: bizonyos mértékű lelki nyomás alatt megírt reklámszöveg, amely bizonyos mértékű lelki nyomást gyakorol az olvasóra annak érdekében, hogy megvásárolja a kötetet, és az elolvasása után is higgye azt, hogy jó vétel volt.

Gyermek- és ifjúsági irodalom: jellemzően akkor kezd egy író gyermekirodalmat írni, amikor gyermeke születik. Amikor már megjelent gyermekirodalmi kötete, türelmetlenül várja, mikor adják fel házi olvasmánynak vagy érettségi tételnek. Ha ez nem történik meg, elkezdhet már feladott kötelező olvasmányokat átírni, illetve gyanúsan sokat barátkozni középiskolai tanárokkal vagy könyvtárosokkal.

Helikon: a lap, amit harmincöt év után is úgy mutatnak be, hogy az Utunk jogutódja. Mivel a Helikon az egyetlen folyóirat az erdélyi magyar irodalmi prérin, amely havonta kétszer is megjelenik, a posta képtelen olyan iramban kiszállítani, hogy időben megkapják olvasói. Ehhez igazodva néha a honlapszerkesztő is elenged egy-két lapszámot – nem azért, mert megfeledkezett a honlap frissítéséről, csupán szolidarizál a postásokkal.

Honorárium: nehezen begyűjthető Pokémon-fajta, apró növésű és fejlődésképtelen, így kiválóan rejtőzködik, és akkor tűnik el, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Ennek ellenére több mint egy olyan írót ismerünk, akik megszerezték már mindet.

Kocsma: közösségi tér, ahová írók és kultúremberek alkalmanként összegyűlnek megállapítani, hogy azért nem gyűlnek össze gyakrabban, mert minden egyre drágul. Így kénytelenek sokkal gyorsabban megrészegedni és megvitatni, hogy a kocsmában épp nem tartózkodók miért szar alakok.

Kritikus: rémregényekből ismert figura, aki szinte sosem visel rózsaszínű ruhát, és még ritkábban örül bárminek is. Célja, hogy bíráló kritikákon keresztül elérje, hogy az átlagolvasó soha többé ne vegyen könyvet a kezébe, a kiadó soha többé ne publikáljon semmit, és ezzel megszűnjön a munkája.

Lebilincselő irodalom: irodalom és valóság nem mindennapi találkozása, amelynek következtében a szerelmi regény lapjairól előbújik egy kivételes fizikumú férfi főhős, elővesz a farzsebéből egy pár bilincset, és a hálószobába zárja az olvasót, amíg ki nem olvassa a tízkötetes romantikus regénysorozat minden egyes darabját.

Második kiadás: marketingfogás arra vonatkozóan, hogy egy kevésbé sikeres könyvet kínálatossá tegyenek, és így megszabaduljanak valahogy a raktáron maradt első kiadástól.

Mentorálás és tehetséggondozás: annak az irodalmi megfelelője, mint amikor egy albérletben négy bérlő egymásra mutogat, hogy valaki takarítsa már ki a lakást. Aki végül mégiscsak takarít, az vagy felületesen csinálja, vagy csak azért, hogy később bevágódjon vele valakinél, vagy egyszerűen csak épp Sanyi, róla pedig mindenki tudja, milyen.

Netflix: kézenfekvő és általánosan elfogadott magyarázat arra, miért nem fogy el középszerű szerző kötete tízezres példányszámban.

Nyájas olvasó: kritikus, aki másodállásban kénytelen juhászként dolgozni, mert munkáját nemcsak hogy nem fizetik, de még a recenziós köteteit is maga kell megvásárolja.

Olvasó: ritka és becsülendő fantázialény, akire az író csak akkor gondol, amikor már megjelent a kötete, de mégsem fogy. Olvasói státusza azonnal visszavonható, amennyiben alacsony értékelést hagy a Molyon, és kiderül, hogy rosszul olvasta az adott művet, így azonnal lefokozódik trollá. 

Öncenzúra: az egyre zsugorodó irodalmi szakma bizonyítéka, mert még a cenzúrával is az írónak kell bajlódnia, és még a könyvét is neki kell árulnia könyvbemutatókon!

Szekunder szégyenérzet: kellemetlen, pulzáló fájdalom, rendszerint a halánték és a könyök tájékán jelentkezik akkor, amikor egy kortárs író Facebook-üzenetben azt kéri, szavazzunk rá egy közönségdíj reményében, vagy amikor egy centenáriumi emlékkonferencia keretében megrendezett szépirodalmi est felkérésének csak úgy tud eleget tenni, hogy lekoppint már bejáratott formátumot a parafrázis és intertextualitás álcája mögé bújva.

‍