Néphagyományok új köntösben – Kele Fodor Ákos könyvbemutatója a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten

A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét harmadik napján, a Vallásszabadság Házában Kele Fodor Ákossal beszélgetett Mysterium dell’arték című művészkönyvéről Fischer Botond. 

A jelenlévők számából adódóan családias hangulatú könyvbemutatón megtudhattuk, hogy Kele Fodor Ákos intermediális írónak vallja magát. Mint kiderült ebben a szépirodalmi művészkönyvben is nagy szerepet kapott az intermedialitás, hiszen az olvasók minimalista, mégis látványos illusztrációkkal, kottákkal és különböző szimbólumokkal találkozhatnak a könyvben. Arról nem is beszélve, hogy a tartalmilag egyébként mind vizuálisan, mind pedig irodalmilag komplex kötetben szereplő művek elsősorban színpadra lettek szánva.

Kele Fodor Ákos elmondta, hogy munkája során kénytelen volt a nyugati kultúrában megjelenő, középkori művekből meríteni, hiszen magyar kontextusban, bár a moralitás-játék felfedezhető és népszínművekben néhol felismerhetőek bizonyos jellemzői, de eddig nemigazán lehetett a comedia dell’arte műfajával találkozni. Ugyanakkor, kijelentette azt is, hogy szerinte ez a néphagyományokat új megközelítésben bemutató drámavilág „annyira stimmel, hogy olyan mintha mindig is lett volna, egy kihagyott lehetőség megvalósítása”.

‍

A műfaj sajátossága többek között, hogy felhasználja a nyelvjárások alkalmazásából adódó komikus lehetőségeket. Megfigyelhető a szövegekben a nyelvezettel való játék, a nyelvjárás fonetikus ábrázolása, sztereotipizált szereplőkhöz való rendelése. Emellett azonban feltűnik az ezáltal megjelenített autenticitás és következetesség is. 

Fischer Botond rákérdezett arra, hogy ebben a könyvben tulajdonképpen mi az, ami külső forrásokon alapszik és mi az, amit a szerző maga szőtt bele a történetekbe. Kiderült, hogy a bár a történetek alapja sokszor létező apokrif imádság, népi legenda, hiedelem, Kele Fodor Ákos ezeket tovább- és újragondolva, saját humorát, nézőpontját szövi bele a szövegekbe. Elmondása szerint a darabok „obszcénak, de nem trágárak”, hiszen a humor minőségét a megformálás módja határozza meg.

‍

A szerző szerint a kötetben érzékelhető a karakterek kidolgozottságának fejlődése, kiemelve a drámákban szereplő roma karaktereket. Műfaji jellegzetesség a karakterek sztereotipizáltsága, „felülstilizált kartonfigurák”-ként hivatkozott a drámák szereplőire. Elmondta, hogy bár nem veszélytelen ez a fajta reprezentáció, főleg kisebbségek esetében, megvannak az előnyei is: „Bizonyos dolgok megértése a saját sztereotípiáinkon keresztül adódik, azon keresztül lehetséges. Nem akármi, meg nem mindig, de ez a komédiában elég jól tud működni.”

A kötetben, mint kiderült, megosztó témák is megjelennek, mint például az abortusz. Ennek kapcsán találkozhatunk hidelmekkel és a téma erkölcsi dimenzióival is. A szerző elmondása szerint a folklórban lévő horrorisztikus elemek mindig valamiféle trenszcendens megsemmisülésnek, elmúlásnak a szublimációiként vannak megjelenítve. Ezzel szemben azonban szerinte sokkal inkább bűnök elleplezése és a kognitív disszonancia redukcióeszközei: „Sokkal könnyebb agyonütnöm, ha azt gondolom, hogy üszök-gyerek.”

Befejezésképpen Kele Fodor Ákos arra a kérdésre válaszolt, hogy nem fél-e, hogy „leposztmodernezik” emiatt a könyv miatt. Elmondta, hogy szerinte a posztmodern nem egy szitokszó, sőt, az avantgárddal ellentétben, a posztmodern művek maguk sokszor jobbak, mint az elmélet, amit képviselnek. Az író szerint ez „olyan dobozolós játék, amely homogenizálja, tárgyiasítja az alkotást, miközben ez egy folyamat, egy spektrum”. 

‍