
Bajor Andornak hála
Szégyellem magam. Éjjelente, amikor minden rendes ember alszik, éberen forgolódom párnáim között. Miután több ismerősömnél érdeklődve megtudtam, hogy ők könnyű, kiadós vagy mély álomban töltik éjszakáikat, rájöttem, hogy ami velem történik, az probléma. A probléma megoldása ott kezdődik, írta az összes idevágó komoly vagy csak mérsékelten hányaveti hangvételű cikkben, hogy a problémával küzdő egyén belátja: problémája van.
Iszol te eleget? Kérdezték azok, akik a bacchusi rítusoknak hódolva vélik minden problémájukat megoldani. Egy ideje nem, mondtam nekik, ugyanis rájöttem, hogy ha iszom, akkor még a szokásosnál is rosszabbul alszom. Régebben mindenre működött ez a fajta cseppfolyós halmazállapotú problémamegoldás, újabban azonban arra lettem figyelmes, hogy a problémamegoldó módszer csak újabb problémákat szül.
Mozogsz te eleget? Kérdezték azok, akik a szabad műlesiklás, a vadvízi evezés, a sárkányrepülés, a magashegyi maraton, a csatornaátúszás terén bámulatos tapasztalatokra szert téve gondolják problémáikat megoldani. Egy ideje nem, mondtam nekik. Legutóbb például, amikor egy bárszékre fölállva próbáltam kihízott ruhadarabjaim kiselejtezni, úgy meghúzódott eddig nem létezőnek gondolt csípőmben egy rejtélyes rész, hogy legalább két álmatlan éjszakám ennek a rovására ment.
Miért nem veszel altatót, kérdezte édesapám, aki azóta az örök vadászmezőkön kémleli a felmérendő, szabad földeket. Szégyelltem neki bevallani, hogy nemhogy altatót, egyáltalán semmilyen gyógyszert sem veszek, mert annyira félek attól, hogy egy közeljövőben bekövetkező katasztrófa esetére immunissá válok a gyógyszerekkel szemben, ha a katasztrófa előtt hozzájuk szoktatom magam, hogy e szörnyű gondolattól az altató bevétele után jeges rémületben fürödve hánykolódom reggelig.
Erre kitűnő teák vannak, mondta bölcs édesanyám, aki reggel és este teát főzött nekünk. Rögtön pontosította is a dolgot, úgyhogy most azért nem tudok elaludni, mert nem jut eszembe, hogy cickafark, cseresznyeszár, ezerjófű, pásztortáska, kamilla, hárs, menta, levendula, hibiszkusz vagy mandragóra termését, levelét, szárát vagy gyökerét kell holdtöltekor vagy épp újholdkor begyűjtve megszárítani, porrá őrölni, hogy azt azután lobogó vízben főzve, forrázva avagy megadott ideig áztatva elalvás előtt szürcsölgessük.
Élsz te szexuális életet? Kérdezte gyakorlatias lelkületű barátnőm, aki tudja ugyan, hogy ebben az életszakaszban az sem él szexuális életet, akinek ahhoz az összes csábító körülmény és tényező rendelkezésére áll, de mit tehetünk, ha a pihentető alvás, illetve a stresszlevezetés egyik alappillére az érzéki gyönyörökben való rendszeres, kielégítő, kölcsönös bizalmon alapuló megmerítkezés? Úgyhogy most meredt szemekkel bámulom önfejű és makacs életem sejtelmes sötétjét, hátha meglátom benne, mikor és miben lehet énnékem elmerülni.
Egyszóval szégyellem magam, hogy ilyen sokáig éltem haszontalanul. Ennyi esztendővel és tapasztalattal a hátam mögött még arra sem vagyok képes, amire az újszülött csecsemő is előbb-utóbb ráfanyalodik. Nem tudom, miféle égbekiáltó bűnt követtem el a teremtés rendje ellen, hogy ily könyörtelenül büntet érte az Úr, aki állítólag kegyelmes és könyörületes, áldását bocsátja ránk és megvált és megszabadít, csak épp az álmatlanság bugyraiból nem hajlandó kiszedni bennünket.
Nem. Ehhez előbb problémafelismerés, aztán problémamegoldás szükségeltetik, én pedig mi mást tehetnék, mint hogy szégyellem magam. Töredelmesen be kell vallanom, hogy nem iszom eleget, keveset mozgok, nem szedek altatót, nem szürcsölök teát, nem élek rendszeres és kielégítő szexuális életet, ehelyett inkább egy ilyen banális problémával kedves olvasóm idejét raboltam. Mindössze abban bízom, hogy rövid, ámde teljességgel hétköznapi fejtegetésem révén sikerült őt könnyű, kiadós, pihentető, mély álomba ringatni.