No items found.

Versek

XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 02. (712.) SZÁM – JANUÁR 25.

Vorzsák Gyula: Parázshegy 1


Utólag



Álmomban a volt feleségem

esküvőjére vittem

rozoga traktoromon

egy 120 kilós élő disznót,


duzzogott a közös

lányunk, miért nem

a kicsontozott, tiszta húst viszem

és miért nem fogyókúrázom,


hisz annyi vagyok,

mint az ártány maga,

csak az nem látja

aki nem akarja,


majd mivel nem akadt böllér,

rám bízták a dolgot,

beleizzadtam, mire

a másvilágra küldtem


a kíváncsi disznót, bár nem

állhatott ki engem,

meg a kalapácsot,

amivel homlokon csaptam.


Ekkor ébresztett fel az

unokám, megérdeklődve,

papa, ugye lehet

ébren is álmodni?



A szokott helyen



János ebéd után elaludt az

ágyán, az ágyán, amin este már

nem térhet nyugovóra, hisz vagy négy

éve faterja szűk szobájában

alszik, apja betakaródzani

se bír magától, míg János szunnyad,

jót sziesztázik a puha ágyon,

igazi álomszép meztelen nő

készítget fényképeket róla, de

ilyesmiket még megálmodni sem

lehet, hisz az álom egy négysarkú

szoba, lefekvés előtt sarkait,

ha jól megnézed, az álmos álom-

fejtők szerint sose álmodsz semmit.



Impromtu



Apámmal nézzük

a focit a tévében,

kimegyek vizelni,

amikor visszajövök,


azt mondja,

egy idegen az előbb

ordítva szurkolt mellette,

ő meg alvónak


tettette magát,

hogy engedhetnek

bolondokat a

kórterembe,


ahol ráadásul,

amikor kikapcsolja

a készüléket,

otthon érzi magát.


Összes hónap szerzője
Legolvasottabb