.svg)
A szerkesztőség 1989-ben. Balról jobbra, hátsó sor: Egyed Emese, Sigmond István, Saszet Géza, Szabó András, Mózes Attila, Bágyoni Szabó István. Első sor: Szabó Gyula, Molnos Lajos, Szilágyi István, Szabó Katica. Ül: Király László
Miféle december
Élni a mostban, érezni a tétjét.
Közvetlenebbül kimondani mindent.
Örvendezni elevenebb beszédnek,
más szemmel nézni létezőkre:
lenni.
Könnyebb, könnyű kézzel papírra vetni
dédelgetett vagy új felismerést.
Nagyobb bizalommal a hétköznap-időben.
Hetekig mintha ünnepekben járva.
Valahogy mintha lebegve, másképpen.
Így volt talán.
Emlékek délibábja.
Ha kérdeznél: harminckét éves múltam.
Annyi voltam, nel mezzo del cammin,
ha kérdeznél: jöttem, láttam, tanultam.
Középütt kocsibejáró, kétoldalt
két-két szerkesztőségi szoba, ablakos.
Az ablakok a Főtér fele nyíltak.
Mit kellene igazán mondani.
Kinek kimondani a lelkes zajban
az érvényes, nem cenzúrázott szókat.
Milyen december volt, és milyen újév.
Az irodalom új hangját kereste.
Hírek, rémhírek, szervezkedő ország.
Így volt talán.
Látom magam a képben.
De képlékeny az emlék, elhagyom már.
Eltiltott versem lapba-kerülése
nem váltott meg, a világ így megyen.
Egykötetes szerző, bíztam magamban.
Mit Helikonon: Parnasszus hegyen.
(Itt van a vers: az Igaz Szó nem hozta.
Lobogtattam a szabadság jeléül.)
Relatív
Alig vannak már bábok a színen.
Leöldököltek gyorsinú futárt,
szelíd lovat és jónéhány parasztot.
A sarokbástyák rendre leomoltak,
a királynő gyűrűje elgurult,
csipkéje gyűrött, ferdén áll a kontya.
A makulátlan mozaiklapokra
paták, sarkantyúk vágtak sebhelyet.
Még néhány báb –,
a király hova lett?
Az ellenfél felajzva, rengeteg
tévedhetetlen harci ötlet hajtja!
De valóban, a király hol lehet?
S fehér
vagy fekete a birodalma?
