.svg)
Mint egy fog a létből Kilazultam végleg Fingom sincs fogok-e Valaha írni egy Jókedvű verset
A lassúság kiterjedt, mint a negatív progresszió, a háztól távolodóban. Aztán becsapódtam, és beléptem egy kapun.
Ysten gondterhelten járkált fel-alá. Karakán vasarca komor volt, homlokán fel-alá szaladgáltak a ráncok. Már hetek óta nem látta a fiát.
Hogy a petevezetékét elkötötték, mikor tudta meg? A következő szülésnél, tényleg, hát persze.
A téli hangya remegő szárnyakkal várja, Latyakos télnek mikor indul árja. Szeretlek, a magam dadogós, szeszélyes módján, Némán, egy-két szót kinyögve csupán.
