.svg)
Amikor ezt a verset írom, nyár van. De este van már, Péter! Hűvös erdélyi este.
a víztükör tükör nézi az arcot, hideg ezüstös tekintetét félrefordítja, összerezzen,
Még nem is sikerült rendesen szólnia, hogy távozik, máris sóvár ajkak és ügyetlen ölelések támadják le, egy-egy
Fröcsköl belőled az élet und or Üresek a verseid Mond ják neki S ő elhallgatja Ki
Alapos megfigyelés alatt tartottam ezt a vízalatti kontinenset A tüdőm ahogy sóvárogta a kegyelmet
