Egész nap ott ül Anna, nem az én Annám persze, hanem a másik Anna a betonmellvéden a kocsma előtt,
Többet elő ne forduljon, apánkat zavarod megint. Folyton kitéped az ecsetek szőrét, mostantól rejteni kell a kulcsot.
a vers szélvédőre ragadt légytetem szemafor zöldséges stand
A legfelső lépcső már nem vezet sehova, visszamenni nincs erőd a kétes biztonságba, továbblépni nem mersz,
Mire elérem üresen maradt helyedet te már messze leszel Mert a Nappal kelsz és lefekszel a csillagokkal
Öregszel? Ne haragudj, de valamit nem jól csinálsz. Azaz nem csinálsz te semmit! Csak éled az életedet, jó, de hát az is milyen élet?
A kiállítás már ebben a formában is bizonyítja azt a magától értetődő hipotézist, hogy az iskolák felelőssége megkérdőjelezhetetlen egy település kulturális életének alakításában
Szeptemberben a Helikon kiemelt szerzője Mátyus Melinda író, református lelkész. Nem véglegesen című novellájának részletét Román Eszter olvassa fel.
Az este több szempontból is leszámolt az ingben és zakóban, kihúzott háttal merengő költőkről kialakult sztereotípiákkal – mind a szövegek, mind a látvány szintjén.
Kocsiba ültek, és elhagyták a várost, hogy magukban éljenek, távol a rossz nyelvektől, messze a világ zajától, a vadregényes Szászfenesen.
tánccipőben gyertek, lakkozott orrát csodálják az odesszai nagyságák, a mamám barátnői, édes púderpiros pofik, úgy ültetnek az ölükbe, mint bontatlan import lisztet
.svg)
