általában úgy voltunk ketten egy helyen, mint minden unalmas, hétköznapi lény
kisebbségben élni / pont olyan, mint többségben élni, / csak közben nem tudod, hogy milyen az utóbbi.
És lesz egy ágy, kenyér meg tea.
Azt mondják, a szülőket egyformán / kell szeretni – de az apja nem sír, / amikor beszél hozzá.
Pedig egy angyalnak lennie nem kell. / De ebben a konyhában / ki képes erre?