.svg)
apám Ábrahám én Izsák vagyok / Mórija hegye a Rákóczi nyolcvan / negyedik emeleti erkélye
Trójai faló az emberi szív, a / világot akarja meghódítani, / pontosabban önmagát, saját testét, / gondolja magában János boldogan
Éjszaka szomorúak az állatok. / Ember az intim fagyban, post coitus, sír.
Belém hasított, hogy mégiscsak vagy, / s ha te valahol, valamikor itt vagy – itt vannak, Freya, / a többiek is, itt van Thor, Gis, Enkidu, és mind, / a többiek
amikor leesik egy kő a szívemről / felkapom és a zsebembe csúsztatom
Anya, milyen békésen adtad föl magad.
